Hol is vagy?
Dátum: 2015. augusztus 28. 23:26Műfaj: PrózaCimkék: kapun az írás |  |
Amit Mózesnek adott, mikor csipkebokorként égette a jelenést. De az is lehet a lelkét. Borított nekem is, hogy ne legyek mán ily józan, meg a lelkemben romos, aztán meg még egyet magának. Natesó! Koccintsunk!
Hol is vagy?
Ott?
Istenke meg beleszagolt a köszöntőjébe, jó fajta pálinka vót innést a Vajdaságbul. Szilva, ha nem emlegettem vóna! Naoszt elíg lögyön mán ehhön hozzá, csüccsenönk kint a gangon, gegeket tolunk egymás borostás képibe, meg nagyokat hahotázunk a szilva átalakult levét kortyingatva, na oszt ekkor lött az Istenke a barátocskám. Odé-vigyorintja elém a mondókáját! Oda vigyázz tesó! És borít még négy centet a szilvóriumból, és mondja a törvényeit, amit Mózesnek adott, mikor csipkebokorként égette a jelenést. De az is lehet a lelkét. Borított nekem is, hogy ne legyek mán ily józan, meg a lelkemben romos, aztán meg még egyet magának. Natesó! Koccintsunk! Oszt ha mán mossább oda figyelsz rám, a romos fészeredben ott ám a szövetség ládája, ha bíznál bennem, oszt becsentem neked! Én meg tág pupillával rögvest a benyelt cucc után kikerekedve nézek rá! Mi a fenét csináltál? Betetted a frigyládát? Tudod, mire gondolok, azt, ami akácfából van, bevonva vastag arannyal, tetején meg két arkangyal, szárnyuk szinte össze ér, és senki nem érintheti, mert valójában egy mocsokul feltöltött kondenzátor, vagy inkább egy leideni palack! Na az! Thor meg villámot szór felé, vagy épp Odin, ha már Te mindkettő vagy. Oszt vigyorog felém! Vedd ki belőle a kőtáblákat, jó lesz az ülőpadnak, az akácfa füstje befedi majd a mustárban érlelt libacombot! A héberre meg tégy oda párnát, ne nyomja sík kő fáradt valagunkat. Vágod, már kétezer tizenöt van! A világhálón mindent elérsz! E pur si muove!
Annuska néni már megvette a főző-olajat, kint a téren beszélgetett két irodalmár. A kioszkban szinte forró volt a szűretlen barack, és a vegyes boltban bűzös szaggal terjedt szerte a hal állott másodosztályú frissessége. Ártány repült az égen. Fekete macska futott végig a korzón. Vágtatott a villamos, és széttört üvegből a pályára fojt a kétszer szűrt, préselt napraforgó olaj.
Esteledett, majd nem soká hajnalodott. Baseball ütővel vágták fejbe a Napot.
Ammon Ré bárkája sodorral szemben vágtatott a Níluson, épp a királyok völgy előtt, és márványban csillogtak a piramisok. A bárka tovább száguldott végig a hercegek völgye előtt majd jöttek a polgárok, a tanítók, és a rabszolgák völgye. Ré magában mosolygott. És jött a Kék Nílus, és a Fehér Nílus. A Kongó még messze.
Három kétárbócos klipper vágtatott a paradicsom felé, Santa Maria, a Nina, a Pinta.
„Én rajtam jutsz a kínnal telt házba,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel,
csupán örökkel és örökké állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”
(Dante Alighieri)
Istenke meg beleszagolt a köszöntőjébe, jó fajta pálinka vót, innést a Vajdaságbul.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
