Hullámhatár

Szerzõ: Bangó JánosDátum: 2015. július 02. 19:38

Mûfaj: PrózaCimkék: gondolatsíkok

Ha szereted a csillagászatot, és bírod a quantum fizikát, érted majd, mi jár a fejemben. Két szálon fut a történet. Az egyik ez: -Ha a fény mint foton, épp annyival száguld, mi már állítja végtelenbe az idõt?

Hullámhatár

Hugitól kaptam egy Pioneer hallgatót a telóhoz. TD-et tomboltatok. Égnek szívemben érzések fejemben képek mozivásznon, futnak, suhannak és ébresztenek.
Töprengek.
-Ha a fény mint foton, épp annyival száguld, mi már állítja végtelenbe az idõt?
-Ha mint quantum egyszerre minden helyen?
-Ha mint bozon, és kitölti erõtérként a világegyetemet?
-Ha mint metrikus és hordja a végtelen mátrixát?
-Ha élt él és lesz, csak a hullámhossza vált más síkra?
-És mi van, ha nem akkor szabadult, mikor az erõ kiszabadult a szingularitásból?
-És mi van, ha a sötét anyag, és energia nem is akkor keletkezett?
-És mi van, ha ez egy örök multi-fraktál többdimenziós levetített képe?
-És mi van, ha a-dimenziós független erõtér?
Miért vagyok én?
Miért vagy Te?
Vagyok én?
Te is vagy?
Kik vagyunk?
Elgurítok egy labdát, és felveszed, és mi játsszuk gondolatban a játszmát, én vagyok én, és Te vagy Te! Kötelet fonok az érzelmedre, te vissza adod énem. Mi egyet gondolunk, de más meg más, ám néha ígéret, mert szerte száll, mint néha a LÉLEK. Körbe fonom lélekkel a kezed! És pisztolyt szorítasz arcomba, és kiáltod, hogy szeretsz, Én siketül hallom mit élsz nékem, és szorítom a kezed. Kérlek, most ne ölj meg!
Hm! Gondolkodom.
-Ha, haha, és-ha, tényleg akkor egy világ teremtetett, mikor az ezer dimenzióból kiszakadt egy lélek?
-Ha akkor és ott nem volt más, csak a teremteni akarás?
-Ha mindaz mit látsz nem más, csak a pillanatban egy villanás?
-Ha fények futnak öreg öröklétben?
-Ha ez csak egy akréciós korong érintése végtelen tömeg omlásában?
-És ha csak mi nem vagyunk más, csak egy villanás útban a mélybe?
-És ha csak gondolat, hogy bennem élsz?
-Tényleg nekem adott az élet?