Jég
Dátum: 2013. május 18. 12:21Műfaj: VersCimkék: szerelem, vers, élet |  |
Jeges minden.
Ma, pünkösdre várva.
Budapesten, a bal parton, a 7-en.
Pedig tavasz van - ha nem is az első...
Átjárta már egész testemet.
Itt van, érzem, hideg.
Ezt miért nem álmodtam meg?
A csontjaimig hatol a fájdalom,
s szívemben is jeges a rémület:
Istenem!
Meddig bírom?
Hajszárítóval próbálkozom,
de a két H ragaszkodik az O-hoz.
Pedig tudja, hogy ez csak fizika!
Ha engedne, csak egy kicsit a
kristályok szorításán,
akkor is ugyanaz maradna - víz!
Na jó,
kicsit lazább szerkezetben...
Körmönfont, nem enged.
Vagy csak nagyon lassan.
Talán, csak óvatos.
Azt hiszi, többé nem keményedhet kristállyá,
de mi tudjuk, hogy a hő nem változtat az összetételen.
Az O és az H-k jelenlétében mindig ott van
a jegesedés kockázata.
Ez az édes vörös, ez talán segít!
Hogy túléljem a hideget...
UI:
Az Úr kegyes.
Feladataimat, s a káoszt látva
hagyott magamra,
hogy kibontakozhassak
kedvemre.
Az Úr kegyes
és inteligens,
és jó,
és kedves,
és látod, szeret:
Megjutalmazott.
Az Úr kegyes,
és stílusos.
Jégkrémet hozott.
Csokisat, mert jár valami
édes nekem.
Hozott volna virágot is,
de már jégvirágok nem nyílnak.
Tavasz van,
és nem az első...
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
