Az ügynök ölelése
Dátum: 2014. április 24. 20:10Műfaj: NovellaCimkék: válás |  |
A válás mindenkit megvisel. Feladni a közös életet akkor is nehéz, ha már rég elmúlt a szerelem, ha a jó kis beszélgetések, a nevetés és a csókok helyett mára csak a napi veszekedés maradt.
A válás mindenkit megvisel. Feladni a közös életet akkor is nehéz, ha már rég elmúlt a szerelem, ha a jó kis beszélgetések, a nevetés és a csókok helyett mára csak a napi veszekedés maradt.
Az ember azt gondolja, hogy másodszorra nem ronthatja el. Megbocsájtja magának, hogy huszonegy évesen hamar bedőlt a hercegnek látszó lénynek, és pottyantott neki három gyereket. „Fiatal voltam” – nyugtatja magát, és új lendületet ad az életének.
A hímek persze jól ismerik a játékszabályokat. Talán apáról fiúra száll, talán a vérükben van, még nem tudtam megfejteni. Annyi bizonyos, tisztában vannak vele: Könnyes szemű nőt a legegyszerűbb elcsábítani. Míg mi a békét, biztonságot keressünk, vágyunk a szerelemre, észre sem vesszük, hogyan csalnak kelepcébe megint.
A pokol újabb bugyrát jártam be egy játékszenvedély beteggel. Magas, szőke, kék szemű – nem felemás cipőben. Jó szakma, kis pocak, duzzadó férfiasság - ebben a korban már az is öröm, ha haja van, és nem itta még el az eszét. Az ennél jobbakra valószínűleg nagyon vigyáznak a feleségeik. Talán az utcára se engedik őket. Én legalábbis nem találkozom velük.
A megélhetési bűnözés érdekes formájával ismerkedhettem meg: Eltartatta magát velem a kedvesem, s míg dolgozni voltam, eladott ezt-azt a házamból, és a kaszinóban múlatta a napot. Hétvégén egy kiló kenyérért sem mertem elküldeni, mert a pénzem egészen biztosan a játékgépben végezte volna... Négy év telt így, egyre hűvösebb szeretkezések és egyre forróbb veszekedések között. Csak az étvágya és az igényei voltak változatlanok, no meg a szokásai. Gyakorlott élősködőként tudta, hogy a fináléhoz közeledik a kapcsolatunk. Ebben az állatfajban nagyon erős életösztön működik. Nevezett példány is hagyott sorsukra elődeimnél néhány gyermeket, majd keresett magának a szomszéd városban még egy nőt mellém, hogy saját jövőjét is biztosítsa. Nem tudom, mikor kötötte magával ezt a három oldalú megállapodást, csak azt, hogy meddig tartott. A HPV vírusig, amit megosztott közöttünk. Egyéni utat kerestem a gyógyulásra. Pár tízezer forint, erős akarat volt a dolog lényege. Hogy a másik nő megúszta-e méhnyak rák nélkül, már sosem tudom meg. Én igen.
Új életet kezdtem. „Már tényleg nem rontom el” – hittem egészen komolyan.
Elhatároztam, hogy soha többé nem megyek férjhez, sőt nem élek együtt senkivel. Nagyszerű érvek támasztották alá döntésemet. Nem akartam több gyereket szülni, és elegem volt a férfiakból. Néhány kellemes óráért cserébe csak bajt hoztak rám mindig.
A következő hurkot apró lépésekkel közelítettem meg. Régi szerelem volt. A család barátjaként ismertem. Egy házibuli alkalmával, tizenhat évesen csókolt meg először. Ő harminchat volt. A feleségét és két (addig ismert gyermekét) nem hozta magával. A társaság jókedvűen iszogatott a szobában, míg ő rám vetette magát, amikor a sötét konyhába léptem. Izmos karjába zárt szorosan, és vadul tapadt az ajkamra. Egy hónappal később, szeptemberben ott várt a gimnázium előtt, hogy autóval elvigyen egy erdészházába. Megkérdezte, milyen volt aznap a suliban, s közben hátra döntötte az ülésemet.
Másfél óra múlva kiszálltam a kocsijából a házunk közelében. Intett még nekem, s egyetlen szó nélkül távozott. Nem beszéltünk meg semmit a jövőre nézve. Még hónapokig vártam a jelentkezését. Aztán karácsony este eljött hozzám egy új szerelem. A tiniket sűrűn meglátogatja. Fiatalon a sebek még gyorsan gyógyulnak, s a hormonok hullámvasútján nem érzékeled úgy az időt sem, mint idősebb korban. Végre valóságos kapcsolatom volt egy nálam három évvel idősebb fiúval. Iskola, mozi, disco, forró éjszakák. Húsvétkor is lázasan készültem a következő randira, amikor megérkezett a család barátja.
- Hová mégy? -kérdezte, amikor locsolkodás után felkaptam a táskámat, és elköszöntem. Még hallottam az ajtóban, amikor a család barátja földhöz vágta a likőrös poharat.
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#29512) | 2014. május 04. 19:48 |
Konkrétan, LIZ? | |
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#29506). |
|
2. L.I.Zet (#29506) | 2014. május 03. 05:22 |
A lényeget megértettem, legalábbis azt, ami számomra fontos volt a történetből. Viszont bántotta a szememet a szöveg néhány apró részlete. :) | |
| |
3. Ködmadár (#29500) | 2014. május 01. 00:37 |
Látom LIz, megértetted a lényeget... | |
| |
4. L.I.Zet (#29498) | 2014. április 29. 23:01 |
Míg MI Békét, biztonságot KERESÜNK... | |
| |
5. L.I.Zet (#29497) | 2014. április 29. 22:59 |
Négy év telt EL így... | |
| |
