Kísért a múlt!... (1)
Dátum: 2012. október 20. 08:29Műfaj: NovellaCimkék: barát, szerető, elválás, szakítás |  |
Havas eső esik. Itt fent megmaradt a hó. Sötét van. Lassan, nagyon lassan botorkálok lefelé a keskeny ösvényen. Körülöttem csend van... Szükségem van arra, most úgy érzem, hogy egy idegennel megosszam a gondolataimat.
– Már itthon kéne lennie! A taxi elment. Kibogozom a madzagot a kapuján. Leteszem a kutyakaját. Keresem a kulcsom.
– Miért nem vettem elő a taxiban?... Nem látok a sötétben, melyik a jó? Sokáig keresem. Végre kinyitom az ajtaját.
– Felkapcsoljam a villanyt, vagy ne?... Felkapcsolom. Hideg van. A madárkalitkák az asztalán sorakoznak. A mosogatója edényekkel van tele.
– El se pakolt? Benézek a szobájába. – Be sem ágyazott?... ahogy felkelt, úgy hagyva minden... A szoba közepén egy halom zokni. Itt-ott egy halom ruha csak úgy, a földön. Na, nekem ennyi elég.
– Nem volt itt senki! - nyugtázom magamban. Ebben a kuplerájban nem marad meg senki, csak egyedül ő. Sietve távozott valahová, talán munkába?... Mindig elvállal valami pénzes melót!... Lekapcsolom a villanyt. Csak a teraszon hagyom égve... Lássa, ha hazaér, hogy itt jártam... De még visszamegyek, mert a holmimat elpakolom: egy nadrág, egy blúz, egy pulóver, egy papucs. Ennyi, ami tőlem megmaradt. Becsukom magam mögött az ajtót és bütyökre kötöm a kapun a madzagot, de még nem tudok elmenni. Várjak?... De meddig?
Lemegyek a falu kocsmájába, az egyetlen helyre, amit még ismerek itt.
- „Igen, itt volt, de már elment, egy sört ivott meg!” - feleli a kérdésemre a pultos... Sehol egy vendég, pedig fiatal az idő.
Visszamegyek egy darabon, várok úgy középtájt... Nem tudom merről fog jönni?... Alulról?... felülről?... Megállok. Sötét van. A havas eső még mindig esik. Nem is fázom már... A kurvánál ég a villany. Ott nem lehet. - Akkor hol van?... - Mit mondok majd neki?... – Miért nem jöttél vasárnap? Azt mondtad krumplit, hagymát, zöldséget hozol, hogy főzzek egy krumplilevest. 5-6 óra felé mondtad, hogy jössz. Vártalak, de nem jöttél.
Nem telt el sok idő, kb. 10 óra lehetett. Fentről jött. Bemegy. Láthatja, hogy ég a villany. - Mire gondolhat? Mit akarhatott ez a picsa?!”
Nem bírtam tovább. Felmentem én is. Már tudtam, hogy elkerülhetetlen a találkozás, hiszen ezért jöttem... Meg se lepődött. A beszélgetésünk rövid volt. Én kérdeztem:
– „Miért nem jöttél?” A válaszára, a kifogásaira már nem is emlékszem…csak arra, hogy kiáltok.
– Gyűlöllek!!!! …
– Ne menj el, ne menj el! - próbált visszatartani.
Nem csináltam cirkuszt... Elmentem... Fáradt voltam... Nem jött utánam... Vissza se néztem.
A kocsma már zárva. A taxis névjegykártyája viszont nálam van. Ahhoz nem volt erőm, hogy felszálljak a buszra. Hagyom elmenni. Bekopogok a kocsma ajtaján. Kinyitja az ajtót a pultos nő. Bemegyek. Beszélgetünk. Rendes. Kérek egy kis pohár sört. Közben hívom a taxit, kb. 5-6 perc. Hazamegyek. Ide 2, vissza 2. - Drága befejezése volt e napnak! - mondom magamban.
Már sokkal könnyebb, amikor a taxiba beülök, de még nem vagyok túl rajta. Most már fázom, jólesik a meleg. Emlékek, elmulasztott lehetőségek, nagyon sok jó, de sokkal több rossz dolgok kavarognak a fejemben... A taxissal beszélgetek. Kérdezget... Biztos látja rajtam. Szükségem van arra, most úgy érzem, hogy egy idegennel megosszam a gondolataimat.... Szinte mindent megtudott az alatt a rövid idő alatt kettőnkről... Megkönnyebbültem.
– „Ha férfi társaságra vágyik, hívjon!" - mondotta... majd elköszöntünk egymástól.
Folytatása következik.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#26048) | 2012. október 22. 13:28 |
Igen... Ez a múlt, de vannak jelen problémák, melyeket valóban már csak az írással tudunk néha ellensúlyozni. Ideig-óráig segít is túljutni a problémán, aztán elkezdünk mérlegelni, ahogy múlik a fájdalom, érezzük, talán nem kéne annyit foglalkozni vele, elmúlik magától... vagy nem. :-) | |
| |
2. Zseva (#26042) | 2012. október 21. 10:54 |
Köszönöm János! Én is így gondoltam akkor. Segített... ha nem is megoldotta a problémát. :-) | |
| |
3. Bányai János (#26041) | 2012. október 21. 09:35 |
Kedves Éva! Időnként elkerülhetetlen a "Szükségem van arra, most úgy érzem, hogy egy idegennel megosszam a gondolataimat.... " Az írás is segít e problémán, de a személyes kontaktus előnye az azonnali reagálás, az "idegen" részéről. | |
| |
