Kísért a múlt!... (2)
Dátum: 2012. október 20. 09:15Műfaj: NovellaCimkék: álmok, vágyak, egyedüllét, kitörés |  |
Soha nem szerettem a sorozatokat, de csak azért, mert nem úgy alakult a vége, ahogy szerettem volna. Van az úgy, hogy nem tudjuk elérni az életben azt, amit szeretnénk...
Mások boldogsága nem igaz, hogy irigységet vált ki bennünk. Egy bizonyos idő eltelte után már egészen más szemmel tudjuk nézni sorstársaink szenvedéseit, elérhetetlennek tűnő vágyait, és képesek vagyunk átbillenni..., azon kapva magunkat, hogy a szerelmeseknek drukkolunk. Találják már meg végre egymást!...
Ma úgy éreztem korán reggel, hogy elég volt már az itt honból. Fel is küzdöttem magam rendesen. Téli szerkóba öltöztem, mint még soha, bakancs,... egyebek... és elhatároztam, hogy véget vetek a bezártságnak és megyek a tanyára. Pechem volt, mikor láttam, esik az eső. Na azért annyira mégsem volt bennem a buzgalom. Visszavetkőztem. A helyzet az, hogy nem mindig egyezik az akaratom az időjárással. Most én voltam késésben. De a szándék az már régen dolgozik bennem. Már csak a napnak kell kisütnie és a maradék felhőnek elvonulnia.
A lányom örült a legjobban annak, hogy lebeszéltem magam erről a tervről... pedig jöhetett volna ő is, de sikerült megint kezelhetetlenné tennie magát, és jobbnak láttam, hogy egyelőre marad. Akaratos, akár az anyja. Sok mindent megenged magának, amit nem kéne. Lebeszélném róla, de nem lehet. Ilyenkor adom fel és egyedül folytatnám az utam, ebben lettem most megakadályozva. De sebaj, jön még háborúra derű!
De mit tesz ilyenkor egy unatkozó nő, aki már többet akar holmi olvasásnál, írásnál, főleg, ha felkeltette érdeklődését nem is egy cikk... azon kezd el gondolkodni, tervet szövögetni, hogy ki lehet az a potenciális számba jöhető személy, aki elűzheti kételyeit és visszahozhatja kis híján elveszített önbizalmát, akin kipróbálhatja vonzerejét?... Bizonyíthat, hogy semmi sem volt haszontalan, elvesztegetett idő... mindössze tapasztalat szerzés. Az igaz persze, hogy legutóbbi elhatározása sem volt sziklaszilárd, hogy egy darabig kerülni fog minden fajta izgalmat.
Lassan már egy hónapja elvették a kedvét és nem volt "benne" része... Kicsit kezdett hiányozni az életnek ez a természetes velejárója... Kezdett visszatérni az életkedve, amit majdnem sikerült valakinek elvennie... Eszébe jutott, ha mindabban a kegyben, amiben általa részesülhetett a férfi, ő kaphatta volna meg, egészen biztos másként gondolta volna kapcsolatukat. Akkor nem itt tartana. Nem kellene töprengenie, mert már tudná, hol rontotta el... csak nem hagyott rá időt. Sok volt a tizennyolc év. Talán még mindig nem késő helyrehoznia ezt a hibát.
A terv, ami nem is olyan kivitelezhetetlen annyi elutasítás után, most erősebben van jelen bennem, mint korábban bármikor. Egyelőre várat magára. Ki tudja mit hoz a holnap?...
De most egészen másra kell koncentrálnom, ami kizökkentett álmodozásomból... át kell passzíroznom a nokedli szaggatón a tésztát.
Folytatása következik!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#26044) | 2012. október 21. 11:33 |
Fontos, mint minden a számunkra, de nem meghatározó. Közben ráérünk gondolkodni. Mi jöhet még? Akarjuk, vagy nem, de ott van a lehetőség... vagy elmerülünk és éljük a mindennapok egyhangúságát... Hát kinek van ötlete? Hol van a kitörés? Lehet, hogy én látom rosszul! :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#26043). |
|
2. Zseva (#26043) | 2012. október 21. 11:30 |
A hétköznapok néha felülírják a legszebb ünnepeket is! :-) | |
| |
