Kóbor kandúrka!

Szerző: ZsevaDátum: 2013. szeptember 18. 21:44

Műfaj: PrózaCimkék: szeretet

Egyre néztem a kis vöröst. Ahogy meglátott bennünket, sírt. Odaszaladt hozzám. Megsimogattam kicsit fakó, viseltes bundáját, amely árulkodott a nélkülözésről. Különös ismertetőjele nincs, hacsak nem az, hogy kandúr.

Az nem lehet, hogy ő a Morzsi, aki egy éve, ott abban az utcában, kirágta magát a dobozból? Nem tudta a kis butus, hogy meg akartam menteni legalább őt és hazahozni. Akkor a kutyák riasztották meg abban az utcában, amikor elkezdtek ugatni. Meglépett és én hiába szólongattam. Reménykedtem, hogy hazatalál egyszer...

Szinte ugyanaz a - lépni nem tudok tőle - hízelkedése, mint egy éve. Persze, hiszen nagyon éhes volt. Megosztottam vele kevéske kajám, és ahogy észrevettem nyoma sincs már benne a kétkedésnek. Újra itt van! Hazajött!

Ha nem ismerném a barátom, még a végén elhittem volna, hogy örül annak, hogy megkerült. Bár ki tudja?

- Ne legyél álszent! - mondtam, hiszen egy évvel ez előtt bizonyíthattad volna az alkalmasságod, amikor magaddal akartad vinni, hogy a gazdája legyél. De te eldobtad. Mint ahogy mindenkit, aki túl közel került hozzád.

Akkor elkezdett méltatlankodni. Melyre azt válaszoltam:

- Az csak egy kis baleset volt!... Éppen hogy. Soha nem az állat, hanem az ember a hibás! Előtte adtam neki tejet, te meg felkaptad, hogy elviszed magaddal... Te aztán nagyon értettél hozzá? Még hogy hazavitted volna? Hogyan? A csomagtartóban? Nem is értettem, egy pillanat alatt történt az egész. Tetszett... tudom. De mégis. Egy macskát nem lehet csak úgy felkapni. Nyilván menekülni akart és jobb híján lefosott.

Az óta is meghálálja a törődést. Egyedül jön elém. Emlékezem, amikor csapatostól, a családjával együtt tette ugyanezt. Most biztosan megint összekülönbözött a másik kandúrral az éjszaka? Szokják egymást a maguk módján. Dőzsölhet a jóból, amíg csak bírom… Bírom!

Azóta visszanyerte az erejét, szépen gömbölyödik. Vagy csak szimulálta volna, hogy nincs jól? Hipp-hopp ott terem mellettem mindig, valahányszor kimegyek a kertbe, a kispadon, szorítva magának egy kis helyet, hogy nekem doromboljon.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#30217)	2015. március 05. 12:08
Elvesztettem... Ki lehetett nála erősebb, mint az ember... Megsérült szegénykém... sokáig bírta, de aztán nem láttam többé viszont... A cica család utolsó tagja volt és szeretni való...


2. Zseva (#29285)	2014. február 05. 12:49
Ismét téli bundát növesztett és kibírta ezt a telet is... Még mindig vörös. Vissza-visszajár, mintha csak haza jönne! :-)


3. Zseva (#28121)	2013. szeptember 20. 19:12
Kóbor kandúrkám az óta többször is meglépett, de ma megmutatta magát. Köszönni, jól van. Miután jóllakattam egy kis napfürdőzés után ismét távozott... a kis hűtlen.