Köszönöm...

Szerző: KödmadárDátum: 2013. június 25. 14:15

Műfaj: VersCimkék: vers, szeretet

Köszönöm, hogy vagy, hogy mindig vagy nekem,
Hogy értem ég szíved, kezed nem engedem.
Az éj, mi együtt ért - sok édes pillanat,
Most is lelkemben él, örökre megmaradt.
Reggel, kávéval, ölelő karjaidban,
Azóta sem vágyom semmi másra jobban!
A délelőttre, egymás szemében, szeretve,
A délutánra, minden bajt régen elfeledve.
Mécses fényénél édesen összebújva,
Jég kopogásánál meghódítani újra!
A napsütésben is csak érted élek,
Nem félek semmitől, szeretlek Téged!

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.