Kulisszák mögött
Dátum: 2012. december 12. 07:01Műfaj: PrózaCimkék: párválasztás |  |
Még ilyet? Voltam én már minden, csak szép, meg jó, meg aranyos nem. Nem is hagytam szó nélkül soha! Eszemben sem volt lenyelni a békát. Éppenséggel eleget nyeltem társkeresési kudarcaim okán, hogy ne legyenek irigyeim?...
Ha valaki nekem egyszer azt mondja:
- Ne tedd!
- Nem tudod mibe vágod a fejszéd?... mert a nett tele van aberrált, abnormális fazonokkal.
- Képesek lyukat beszélni a hasadba, csak azért, hogy felfigyelj rájuk, és elérjék a céljukat,... persze elhallgatva minden negatívumot, nehogy eltérítsenek eredeti szándékodtól, hogy őket válaszd!
- Aztán, ha sikerül elhitetni veled, hogy ők mennyire "humorosak", "kedélyesek", "kedvesek", "odaadók", "tisztelik a nőt" csak te lehetsz az "egyetlen" a számukra,... milyen közel vannak hozzád, megadva minden elérhetőséget, (Skype... Facebook... E-mail... hozzá vezető útleírás,... hrsz.) és te ennek a szövegüknek bedőlsz,... akkor elvesztél!
- Rád röppennek, hogy levakarni sem fogod tudni őket többé magadról!
De ezt nekem senki nem mondta!!
Bár a társkeresés nem volt erős elhatározás bennem, hiszen az egyedüllét nem is jelentett számomra akkor még gondot, inkább csak amolyan unaloműző, céltalan, üres óráimat valami haszontalansággal kitöltő passzív ténykedés volt. Mégis, amikor regisztráltam erre a társkereső oldalra, azzal nem számoltam, hogy a "nyomulás" elhárítására nem vagyok kellőképpen kiművelve.
Nagy meglepetés ért, amikor elsőre kikaptam "Amerikát"..., mert szinte mindennek az ellenkezőjét kellett megtapasztalnom - idővel - mint, amit magáról látatlanban, ismeretlenül elregélt. (Ma sem tudom megbocsájtani könnyelmű léptemet!)...
Első gondolatom, amikor megláttam őt, hogy nem erre számítottam... De a kocka el volt vetve. Áldott jó szívemnek köszönhetően nem fordíthattam hátat. Ez a pasi mégis csak megtett annyi kilométert értem - nyugtatgattam magam. Nem futamodhatok meg már az elején. Hátha tartogat némi meglepetést. Hogy jönne az ki, ha most azt mondanám: "Bocsi..., én nem erre számítottam?"...
Minden, ami ez után jött "álmaim netovábbja"...
- Ne tovább! - mondogattam folyton magamban, valahányszor magányomban visszavonulva átgondoltam, keresve az okát, miért is vagyok még mindig mellette? Miért is nem vagyok képes elküldeni őt "melegebb" éghajlatra? Hiszen minden amit magáról elmondott, elejétől a végéig hazugság volt.
Vajúdásaim, töprengéseim során rádöbbentem a szörnyű valóságra. Egyetlen igényemet képesek csak kielégíteni ezek a vele eltöltött alkalmi légyottok. Az is, rengeteg energia, kevés élvezet. Ahhoz a kevéshez is egyedül én szolgáltatom a "megfelelő" körítést, hátteret, a legtöbbet a magam természetéből eredően. Először is tisztaságot teremtve magunk körül. Hogy ezen jó, vagy rossz tulajdonságom benne mit váltott ki, azt nem tudhattam meg, mert kifejezésre sem juttatta. Talán korábban mások is ezt művelhették, ezért volt számára természetes? Mindenesetre részemről megnyugtató volt az eredménye a hangulatom javításához.
- Hátha ez kell neki? - gondoltam, mint egyedülállónak, egy házvezetőnő, egy takarító, mosogató, alkalmi "kisegítő"... De tévedtem, mert neki ennél több kellett! Az, amiből nekem is kevés volt!
Miután meggyőződtem róla, hogy neki nem elég, amit nyújtani képes vagyok, és amit igen, az is rengeteg energiámat, időmet emészti fel, nem beszélve az elszenvedett szóbeli sérelmekről, melyeket le kellett nyelnem "menet közben" tőle azért a kis "szükségletem" kielégítése miatt, kezdtem másként nézni a kapcsolatra. Eddigre már szinte frusztrált a dolog.
Megérezte, vagy megcsömörlött már maga is a rengeteg hazugságaitól,... a véletlen vagy a szándékosság a kezemre játszotta a megoldást. A bizalmamat nálam amúgy már rég elvesztette, csak egy megfelelő alkalom hiányzott ahhoz, hogy pont kerüljön ennek az értelmetlen dolognak a végére.
Lelepleződött, vagy leleplezte saját magát, nem tudhattam? Mindenesetre beigazolódott a gyanúm. Utolsó együttlétünk alkalmával nyitva felejtette, vagy szándékosan hagyta a Twoo társkeresőt, ahol alkalmam volt egy egész estét betöltően elszórakozni azon, hogyan veszi le sorban a nőket, egyedülálló asszonyokat, özvegyeket a lábukról. ígérve fűt, fát, virágot... Szemlesütve, mert még én szégyelltem magam, az addigra már amúgy tapasztaltak miatt, szembesülve a "sármos" külső megjelenés mögötti "valósággal", felismerve, hogy ezzel a szövegével annak idején engem is egy pillanatra bizonytalanná tudott tenni. Cseppet sem szórakoztató műsora cselekvésre kényszerített és olyat tettem, amit percig sem bántam meg azóta sem.
Igyekeztem felhívni nem egy, de több "sorstársam" figyelmét, - ekkorra már minden dühömet és csalódottságomat nem rejtve, a következményekkel nem számolva, kíméletlenül, amire a rendelkezésemre álló kevés idő lehetőséget adott - hogy kivel állnak szemben - amíg észre nem veszi a "kalózkodásomat".
Észrevette!... És bármennyire is kellemetlen érintett, de ténykérdés, hogy a pontot a kapcsolatunk végére Ő tette azzal, hogy odatetoválta:... Neki "én" nem kellek! Majd kijelentkezett a Twoo-ról! Leegyszerűsítve ezzel egyszer s mindenkorra a továbbiakat.
A dolog pikantériája már csak egy. Ezek után elfogadtam a döntését. Miért is gondolhatott egy percig is másra, többre, mint a végtelen megvetésemre, amit szavakban ki sem tudtam fejezni?!
Felfrissítve az anno ismeretségeimet ismét beregiztem a Twoo-ra, és ma boldogan kijelenthetem: Szabad a pálya! Megtapasztalva, hogy egy új, hazugságoktól sem mentes kapcsolat mindenkit átsegíthet "átmeneti" gondjain, de már érzelmektől mentesen.Ide írd a cikk teljes szövegét.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#26346) | 2012. december 16. 15:39 |
Nincs hozzá szavatok! Nekem sincs! :-) | |
| |
