Lakótelepi történet

Szerző: epipapiDátum: 2011. október 21. 20:29

Műfaj: PrózaCimkék: humor

Mi minden megtörténik egy panelházban, nem is hinnéd! A Csoportos magány színtere. Laknak itt jó és kevésbé jó emberek, továbbá olyanok, akiket azonnal ki kellene lakoltatni...

Kopogtak.
Tudtam, ez nem lehet a postás. A postás mindíg kétszer csenget. A gázszámlás volt. A földön ült. Levertnek látszott. Épp az imént ütötték le. A táska egész nap a vállára nehezedett. Most megkönnyebbült.
Rágyújtott.
Nyújtotta a számlát. Én meg sírtam. A pipától. Csípte a szememet. A füst meg az összeg is.
A számla összege pont olyan hosszú volt vízszintesen, mint a díjbeszedő magassága, függőleg. Szép szál ember! Mondtam neki, írja a többihez. De már nem volt hely.
Hejjej!
Döntetlent ajánlott. Én nem fizetek, Ő meg elzárja a csapot. Éreztem gáz van. Azaz csak volt. Nálunk gyakran vendégeskedett a népmese. Hol volt, hol nem volt, De leginkább nem volt. Sebaj. Majd illegálisan visszacsatlakozom.

És akkor mi történhet, na bummm...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#28200)	2013. szeptember 29. 12:45
Jajj ne már! Még csak most fedeztem fel ezt a kis gyöngyszemet. Ez nem évül el. Ez ma is így van kicsiben... Az már ajándék, ha mégsem... Röviden és tömören, ugyanazt jelenti! Aki kiművelődött időközben, az szóljon. Adja át az ötleteit... Pl. Te hogy vészelted át a nehezét?


2. epipapi (#24629)	2011. október 24. 20:34
Nem kell tülekedni a kommenttel, csak szépen, sorban