Lámpafény
Dátum: 2017. március 15. 12:10Műfaj: PrózaCimkék: esti merengés |  |
A csillagok halkan szórták kékes, hideg fényüket és a távolból halkan csikordult a villamos, ahogy épp utat váltott. Hallgattam szavaid, épp azt mesélted, hogy az ég kékje alatt gyilkos most is az Ember...
Lámpafény
Halovány fényt szórt, az asztalra tettem lámpásom és az éj fénylő csillanását néztem. Ragyogtak a csillagok. Hallgattam szavaid, elmesélted álmaid fénnyel ölelt képét. Vágyatag voltam.
A prokurátor lesöpörte asztaláról az édes gyümölcsöket és Jézusra nézett. Fojtott hangon mondta, nekem ne mondd! Fejében a nissani változás vihara gomolygott, keletről a viharfelhők hozhatták a megnyugvás hűs szelét.
Kezemet kulcsoltam kezeddel össze.
Nem én döntök, majd a hited papsága, Kajafás kezében a kény, a kérelem. És ne mond nekem, hogy jó ember! Én vagyok a helytartó, Róma dicső hadvezére!
– Jóember!
– Könyörgöm, lökjétek már a padlóra!
– Jóember-
– Döntsön hát Kajafás!
Letettem a könyvet, kicsit visszább vettem a lámpafényt, a csillagok halkan szórták kékes, hideg fényüket és a távolból halkan csikordult a villamos, ahogy épp utat váltott.
Hallgattam szavaid, épp azt mesélted, hogy az ég kékje alatt gyilkos most is az Ember...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
