Lótuszvirág
Dátum: 2014. május 31. 19:08Műfaj: NovellaCimkék: virág, szerelem, szex, leszbikus, egyperces, kapcsolat, kaland, lótusz, novella, felnőtt |  |
Mi mindenen kell átesnie egy embernek, amikor egy új ismeretség ráébreszti, hogy talán egész életében félreismerte saját magát? Első leszbikus írásom, kitalált a történet, a karaktereket egy kicsit mégis magunkról mintáztam. Kérlek, ha taszít ez a kategória, csak lapozz tovább.
Ma este hivatalosak voltunk egy belvárosi galéria megnyitójára, ahova csak a barátom miatt megyek el. Kedvetlenül sminkeltem a fürdőszoba sápadt, sárga fényében.
- Gyere már Emma, elkésünk! - hallottam Dani türelmetlen hangját, amire csak egy szemforgatás volt a válaszom. Még jó, hogy nem látta.
Felfestettem az utolsó réteget a szempillámra, majd kiléptem a fürdőből.
- Kész vagyok, mehetünk. - Dani épp a cipőjét húzta - Na nézd, megint rád kell várni - mosolyogtam, mire ő is eleresztett egy cseppet sem komolynak szánt, gunyoros vigyort.
Lebaktattunk az emeletről, majd az utcára kiérve egyből a villamosmegállóban találtam magam. A jármű néhány percen belül megérkezett, aminek a szolgáltatásait három megálló erejéig igénybe is vettük. Az egyik utcán bementünk, jobbra, majd balra fordultunk, nem emlékszem pontosan. Az agyam valahol máshol járt, mióta kiléptem a lakásból.
Dani egyik régi jó barátjának a megnyitója a mai, valami Kata, hallottam már róla, de még sosem találkoztunk. Amíg nekem valahol máshol jártak a gondolataim, megérkeztünk a csupa ablak-falú galéria elé. Dani előre engedett - a helyiségbe lépve valami nagyon furcsa nyugodtság lett úrrá rajtam, amilyet ezelőtt még sosem éreztem. Talán a kellemes illat, a lüktető zene és félhomály hatása. A képek fölé helyezett lámpákon kívül nem volt más fényforrás. A falakon végig női aktfotót lógtak, legtöbbjük fekete-fehér. Lenyűgözőek voltak mind, egytől egyig, ezen magam is meglepődtem - nem igazán vagyok oda a meztelen női testekért. Legalábbis, eddig nem voltam.
- Megyek, megkeresem Katát. Később látlak - mondta, majd egy puszi után eltűnt a tömegben.
Közben rábukkantam a kilállítás legszebb darabjára. A fotón a lány egy kanapén feküdt, háta megfeszült, két keze eltakarta az arcát, egyik lába félig fel volt húzva. Vajon a gyönyörtől, vagy a fájdalomtól áll görcsben a teste? Sír, vagy éppen élvez?
Elég régóta állhattam ott a kép előtt, mert kezdett zsibbadni a lábam. Kihúztam a hátam, megmozogtattam a nyakam, és ekkor éreztem meg. Ezt a bódító illatot, a gyenge fuvallatot a vállamon, ami jelzi, hogy valaki épp mögöttem áll, és beleliheg a nyakamba. Furcsa módon, nem zavart. Máskor már rég felpofoztam volna az illetőt, most viszont elkábultam tőle. Ez volt az az illat, amit éreztem már az este elején. Hátranéztem a vállam fölött, és felismertem Katát - Dani mutatott róla néhány képet. A bőrömön a hideg futkosott, én valahogy mégis élveztem.
- Az eddigi legszebb munkám - suttogta. Lehelete a fülemet érte, összerándultam.
- Elnézést - mondtam, majd elviharzottam a mosdó irányába. Hideg vizet engedtem a csuklómra, és lehűtöttem a nyakamat is egy kicsit. Nagyon furcsa dolog történik velem. Az imént begerjedtem egy nőtől. Ez nem történhet meg, nem etikus. Éppen nagyon megvetően néztem magam a tükörben, mikor benyitott valaki az apró helyiségbe. Hát persze, hogy ő volt - a kócos, barna hajával és csillogó szemével. Felegyenesedtem, és felé fordultam.
- Sajnálom, én - nem tudtam befejezni, belém folytotta a szót, pedig csak egy lépéssel közelebb jött. A tekintete megbabonázott.
- Nem akartalak megijeszteni - mondta.
- Nem ijesztettél meg, csak - egy kicsit még közelebb húzódott hozzám. Egyik felem ott hagyta volna őt a női mosdóban, a másik pedig azon nyomban rávetette volna magát. Ajka pár centire volt az enyémtől, szívem olyan hevesen kalapált, hogy már csak a számon tudtam levegőt venni. Láttam, hogy lihegésem felizgatja Katát, mégsem csókolt meg. Ajkai megálltak egy milliméterre az enyémtől, csak a leheletét éreztem. Meg akartam csókolni őt, de játékosan kicsit elhúzta a fejét. Épp csak annyira, hogy kényelmesen a szemébe tudtam nézni. Amit ott láttam, még jobban felizgatott. Kívánt engem, olyan tűz égett a tekintetében, amilyet még sosem tapasztaltam. Sóhajtottam, és lehunytam a szemem egy pillanatra - és milyen jól tettem. Kihasználta az alkalmat, és száját az enyémre tapasztotta. Gyomrom a torkomba liftezett, felfaltam volna, leszaggattam volna a ruháit ott helyben. Nyelvem hegyével végigsimítottam ajkain. A válasz egy sóhaj volt, ami egyenesen az ölemre hatott. Elkezdtük feltérképezni egymás száját, nyelvünk őrült táncot járt. Ő átfonta karjait a derekam körül, mire én a nyakát kezdtem csókolgatni, nyalogatni és harapdálni. Érezhetően tetszett neki, csípőjét neki-neki nyomta az enyémnek.
Keze lejjebb vándorolt a fenekemre, majd megkereste szoknyám alját, és alányúlva tovább simogatta hátsó felem. Belesóhajtottam a nyakába, és egy pillanatra abbahagytam a ténykedésem, amint megéreztem kezét a csupasz bőrömön. Fejem hátrabicsaklott, és ez mintha felébresztett volna, a szürke köd eltűnt az agyamból, csak a döbbenet maradt.
- Mit csinálok? - egyre csak az járt a fejemben, hogy ez nem helyes. Fantasztikus érzés, de nem helyes. Elnézést kértem, és otthagytam a döbbent nőt a mosdó kivilágított tükre előtt, kipirosodott ajkakkal, zihálva, felizgatva.
Megkerestem Danit, hogy szóljak, leléptem.
Hazáig sétáltam, hogy kitisztuljon a fejem, később mégis kavargó, zavarba ejtő gondolatokkal bújtam a paplanom alá.
Folytatása következik
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. A_mumus (#29603) | 2014. június 04. 19:11 |
Köszönöm szépen a kritikát, még jön majd folytatás. Örülök, hogy tetszik. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#29600). |
|
2. Zseva (#29600) | 2014. június 04. 14:19 |
Csodálatosan megírt,kitalált történeted, természetesen megdöbbentő is egyben. Egy egészséges embernek nincsenek ilyen gondolatai, jut eszembe elsőre, de ha szorosan veszem azt, ahogyan leírtad, bármi is megtörténhetett. Szerencsére ilyen csak azokkal fordulhat elő, akiknél valami mégsem úgy működik, ahogy azt a természet megadta. Álmodni, fantáziálni csak nem bűn? :-) Tőlem ment az ötös. Pussz, Éva | |
| |
