vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Lótuszvirág II. Rész

Szerző: A_mumusDátum: 2014. június 04. 19:31

Műfaj: NovellaCimkék: szerelem, szex, csók, leszbikus, kaland, érzelem, egyperces, novella, felnőtt

Főhősünk, Emma egyre inkább össze van zavarodva, nem tudja, mit akar igazából, mi a helyes és mi nem. Tudatalattija egy dologban biztos csak, hogy ez a nő nem véletlenül lépett az életébe. Ám ezt Emmának el kell fogadnia.

Mikor másnap felkeltem, a kavargó gondolatok még mindig a fejemben cikáztak. Magamra öltöttem a rövidnadrágomat, futós cipőmet, és elindultam, hogy lefussam a szokásos napi távolságot.
Kipirulva, gyöngyöző homlokkal sétáltam hazafelé, a sarki kávézóban vásároltam egy papírpoharas cappuchinót. Alig, hogy beléptem a lakásba és bezártam az ajtót magam mögött, valaki kopogott rajta.
- Ki az? - kérdeztem, a zárt ajtót bámulva.
- Kata vagyok.
Lehunytam a szemem, és halkan felsóhajtottam. Szerettem volna látni őt, de nem edzés után, izzadtan, mocskosan. Odaléptem az ajtóhoz, és kinyitottam. A nő pajkosan csillogó szemmel, elbűvölő mosollyal állt ott. Az a nő, aki tegnap este olyat művelt velem, mint még senki. Zavarban voltam, de szerencsére Kata megelőzte a kínos csendet.
- Dani itthon van?
- Dolgozik.
- Tudom - mosolygott. - Igazából hozzád jöttem.
Nem válaszoltam, csak néztem őt zavartan.
- Bejöhetek? - kérdezte. Felelet gyanánt bizonytalanul bólintottam és félreálltam, utat engedve neki, és bódító illatának, mely átjárta a lakást, a tüdőmet, mindenemet.
- Sajnálom, ami tegnap este történt - kezdtem, megtalálva a hangomat. - Nem is tudom, mit gondoltam. Ne haragudj.
Kata csalódottnak tűnt - Sajnálod, hogy megtörtént? Mert én nem. Vagy azt sajnálod, hogy élvezted? Magad elől eltitkolhatod, de előlem nem. Tudom, milyen egy nő, amikor élvez valamit.
Volt valami a tekintetében, ami nem hagyott nyugodni. Talán az élettapasztalat? A pajkosság vagy a vágy egy másik női test iránt? Az enyém iránt. A gondolatra, hogy lefeküdjek egy nővel, újra liftezni kezdett a gyomrom. Csak álltam az előszobában, és néztem őt. Tekintetünk összekapcsolódott - szólásra nyitottam a szám, de a szavak a torkomon ragadtak, csak tátogtam, mint egy partra vetett hal.
Magam sem tudom, mi vezérelt, de közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Talán láttam, hogy tiszteletben tartja az érzéseimet, és nem lépett volna. Látta a zavaromat, habár az agyamban gomolygó köd mögött mégis ott volt egy tisztán kivehető gondolat, ami azt üvöltötte, tegyem magamévá őt most azonnal.
Hosszú másodpercek után tudtam csak elszakadni édes nyelvétől, ajkaitól - Talán jobb lenne, ha most elmennél - mondtam. Nem bírtam a szemébe nézni, el sem köszöntem, csak bereteszeltem az ajtót a csalódottan kilépő nő után.
Borzasztóan össze voltam zavarodva. Amikor megcsókolom, megérintem, minden olyan természetesnek tűnik, de amikor utána elgondolkodom rajta, hogy mit teszek, minden olyan szokatlannak hat. Talán azért, mert két nő ilyesfajta kapcsolata társadalmilag nem elfogadott? Ilyen helyzetekre miért nem készítenek fel az iskolában?
Mi a fene történik? - Hatalmasat ütöttem a falra tenyeremmel, hogy még percek múltán is sajogtak az ujjaim.
A fürdőszoba felé menet kiengedtem a hajam a gumi szorításából. A ruháimat bedobtam a kosárba, és beléptem a zuhany alá. A falnak támaszkodtam, és hagytam, hogy a víz felforrósítsa amúgy sem hideg testemet. Olyan sebesen cikáztak a gondolatok a fejemben, hogy nem tudtam követni őket. Kata csalódott arca is be-befurakodott elmémbe. Egy ideig próbáltam elűzni a képet, aztán belenyugodtam. Nem tudtam másra gondolni, csak Rá.

Folytatása következik

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 9 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. A_mumus   (#29735)

2014. július 30. 19:01

Nem hosszabbak a napok, csak tovább van világos :) jön a folytatás, amint megjött az ihlet :)

Válasz Nem Tom hozzászólására (#29679).

 

2. Nem Tom   (#29679)

2014. június 30. 13:00

Kedves A_mumus! Elhiszem hogy sok az a 10-12 ora, de minketten tudjuk, hogy nyáron a hőtágulas miatt hosszabbak a napok! Igy lenne időd megirni, ha nem lennél lusta. :))))) Tamás

Válasz A_mumus hozzászólására (#29674).

 

3. A_mumus   (#29674)

2014. június 26. 06:41

Az a probléma, hogy 7/7 dolgozom napi finom 12-14 órákat most megint, és nincs időm írni. De hazamegyek szabadságra, és folytatni fogom, ígérem, mert jó érzés, hogy olvassátok :)

Válasz Zseva hozzászólására (#29637).

 

4. Zseva   (#29653)

2014. június 16. 21:48

Kedves Tamás! Semmi! :-) Csak túl nagy volt itt a csend. Én már el is felejtettem. Te is tedd azt! Mumus cikke hogyne érdekelne?

Válasz Nem Tom hozzászólására (#29651).

 

5. Nem Tom   (#29651)

2014. június 16. 20:39

Eva mondd meg nekem, csak igennel vagy nemmel valaszolj!!! Mi a fene koze van ennek az irasnak hogy a tiedet mikor engedik el a moderatorok?Elmondom neked nem egy diadalmenet elolvasni egy rakas potencialis Mozart (ha ugy tetszik Hamingway) pasztorabrandjait. Lehet epp nincs is kedvem hozza.A tied mar fent van. Vard ki turelemmel a_mumus cikket is ha egyaltalan erdekel! :)))

 

6. Nem Tom   (#29650)

2014. június 16. 20:29

Kedves a_mumus! Tobbszor elolvastam mind a ket reszt.Talan nem a gyenge felfogasom miatt? Kulcsot kerestem a muvedhez ami egyebkent abszolut korrekt alkotas.Aztan megtalaltam. Lehet belemagyarazas de lehet nem. A kulcs a cim ( Lotuszvirag ami (a budhizmus szerint egy boldog veg es egy ujrakezdes) es a mumus (gyermekkori felelmunk mai valtozata).Es innentol ertelek. Kerlek ird meg a folytatast is ha van kedved hozza.Szerintem erdemes irnod. (barmit) //de nem vagy te kezdo// Kerlek engedj meg egy offolast a muved alatt!

 

7. Zseva   (#29637)

2014. június 16. 09:33

Lótuszvirág II. ez az egész! Én meg közben hiába várok, hogy feltegyék az egy szem cikkem. Már idejét múlta, mire valaki rászánja magát... de te sem kapkodod el, ahogy elnézem. Szia, Mumus! :-)

Válasz A_mumus hozzászólására (#29619).

 

8. A_mumus   (#29619)

2014. június 09. 18:57

Furcsa, minden érzésemre emlékszem, mert ilyen helyzetben voltam, csak a történés volt más, mégis olyan nehezen tudom mondatba foglalni az egészet. Köszönöm , hogy olvasol, igyekezni fogok.

 

9. Zseva   (#29618)

2014. június 09. 15:09

Olvaslak... Eddig jó. Várom a folytatást. Vajon mi lesz ebből?... :-)