vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Madárdal és vonatfütty

Műfaj: PrózaCimkék: szeretet, vágyódás, aggódás, kapocs

Feltűnsz a tömegben… Hosszú, göndör szőke hajad csapzott, kócos… Alig látszol ki a földből… Észreveszel. Már szaladsz felém, és én futok elébed… Nem érzed mennyire vártalak!? Maszatos, kimerült arcodra ezer puszit nyomok, hogy újra itthon vagy, velem…

 

Elnyomom magamban a hangot. Csak a megállás nélküli zakatolás hangja lüktet a fülemben, emlékeztetve arra, hol is vagyunk éppen. Korán reggel indultunk el, hogy még időben érkezzünk meg a vasútállomásra. Előtte este már összekészítettem a kis batyudat. Egyetlen hátizsák csupán, melyet így sem fogsz könnyen elbírni. Hosszú volt a lista, mi mindenre gondoltak, hogy szükséged lehet rá ez alatt a három hét alatt? Én tudom, mennyire feleslegesek… és bánom már a döntésem! Máris hiányzol, pedig még el sem indultál… Hozzám tartozol! És most idegenek kezére bízlak. Csak remélni tudom, jó emberek fognak vigyázni rád!... Először hagylak hosszú időre, magadra. Te nem látod rajtam, mennyire aggódok! A te félelmedet pillanatnyilag a gyermeki izgalom elnyomja.

Megérkeztünk. Már nem vagyunk egyedül. Hozzád hasonló, apró gyereksereg, akár mint te olyan csenevészek vesznek körül. Aggódó szülők, akár mint én. Összetartozunk valahol! Nincs idő beszélgetni egymással. Perceink vannak. Még átölellek, puszikat nyomok az arcodra, enyhítem a szorongást, amit az óta is érzek, ha megszólal a hangosbemondó: …„Személyvonat érkezik…” valahonnan. Vonatfütty éles hangja rádöbbent. Elengedtelek! Nyomasztó érzések törnek rám, vajon jól tettem e, hogy a törődésnek ezt a módját választottam? Szükséged van rá, azt tudom. Ezzel nyugtatom magam egészen hazáig. Van időm átgondolni, biztos mindent becsomagoltam, amit előírtak? A lista között nem szerepelt, de kérted a tépőzáras tolltartódat. Ne félj, nem felejtettem el!

*

Az alatt a három hét alatt, amíg távol voltál próbáltam magam meggyőzni, belenyugodva, hogy csak a te érdekedben tettem mindent, de az igazsághoz hozzá tartozott, hogy nekem is szükségem volt már egy kis magányra, kikapcsolódásra… Hogy is gondolhattam viszont arra, hogy a Parádsasváron eltöltött három hét neked bármit is jelenthet azon kívül, hogy haza vágyakozol?... A Mátra északi lábánál fekvő gyönyörű hegyi települést, a Mátra gyöngyszemét a te hat éves gyermeki érzékeiddel hogyan is fedezhetted volna fel?...”A parádi katlan felső végében a 400 méter magas fennsíkon a faluból fantasztikus szép kilátást” jelentő, az őt körbe ölelő hegycsúcsokra „Mogyorós-orom, Nagy- Lipót, Galyatető, Bagolykő, Csór-hegy, Vadak-orma, Hársas-tető és Vár-hegyekre”… te miért is lettél volna kíváncsi?

A képeslap, amit küldtél nekem nagyon szép volt. Azóta is őrzöm. A naplementét ábrázolta, melyre kesze-kusza betűiddel próbáltad megfogalmazni, én meg kisilabizálni az akkori gyérecske élményeidet. Azt már csak utóbb tudtam meg, amikor vártalak az állomáson, hogy mindez az áldozat, a három hét egymástól távol, mindkettőnk részére, milyen hiábavaló volt…

Megérkeztél. Olyan hirtelen tűntél ki a tömegből!… Hosszú, göndör szőke hajadat láttam kócosan, csapzottan.… Alig látszottál ki a földből, olyan aprócska voltál… Észrevettél. Már szaladtál felém, és én futottam elébed… Maszatos, kimerült arcocskádra ezernyi puszit nyomtam, és boldog voltam, hogy újra magamhoz ölelhetlek. Te a kérdéseimre – miközben beszálltunk apád nem létező meseautójába - tele voltál panasszal. Egyre csak azt hajtogatva, hogy soha többé nem akarsz elmenni ilyen messzire…, Nem voltak barátaid… Nem fürödhettél!... Rosszul érezted magad. – mondogattad.

Ez a három hét egymástól távol mély nyomot hagyott nem csak bennem, de benned is. Betartottad az akkori ígéretedet. Azóta sem váltunk el egymástól, és én soha többé nem hagytalak magadra.

Egy piros rózsaszállal még mindig adósa maradtam anyám emlékének, hogy megköszönjem milyen anyai szívet kaptam tőle örökül. A legtöbbet, amit egy anya adhat a lányának, mégoly nehéz is volt ez az élet.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.