Magányban

Szerző: Klonka IldikóDátum: 2013. május 17. 23:37

Állni magányban,köny áztatva félhomájban.

Remegő ajkakkal nevét mormolva,

ártatlanul némán reszkető kezekkel

halvány mozdulattal kapva utánna.

Mint ha álom felé nyúlna karom

oly elérhetetlen mi elvarázsolt nagyon.

Árnyékként porlik szét mint éj a hajnalon.

Szemrebbenés nélkül jött ártatlanul

mindenséget adva felemelt

boldogságot elhozva,mosolyal az arcán

ragyogta be minden nap minden percét.

Majd nehéz szivvel távozott

hisz oly szép mit ő itt hagyott.

Álni magányban,engedni meg hasadni,

egy pillanatra repedni,épp csak anyira

hogy ne tépjen szét.

Lábaim meg rogynak de össze nem omlanak,

tartja őket a remény,ha vissza jön

akkor lessz igazán az enyém.

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#29287)	2014. február 06. 11:45
Bátran merd megmutatni verseidet... Sokan mások, magunk is kezdetben csak a fióknak írtunk. Egyszer el kellett kezdeni és ma már ott tartunk, hogy rengeteg írásunkkal boldogítjuk, szórakoztatjuk egymást, a hozzánk hasonló bátortalanoknak kedvet adva...


2. Zseva (#29286)	2014. február 06. 11:23
Kedves Ildikó! Nagyon szép a versed. Ezért is kár lenne benne hagyni a hibákat. Érdemes elolvasni, mielőtt felteszed. Gondoltam szólok, a jó szándékot csak nem érted félre?... aztán majd te eldöntöd így hagyod e, vagy kijavítva visszateszed... Puszillak, Éva


3. Klonka Ildikó (#27278)	2013. május 27. 23:32
Kár az elmult 30 évért...gyönyörüek!
Válasz Ködmadár hozzászólására (#27178).

4. Ködmadár (#27178)	2013. május 19. 20:02
Én is több, mint 30 évig írtam a fiókomnak! :-)
Válasz Klonka Ildikó hozzászólására (#27159).

5. Klonka Ildikó (#27159)	2013. május 18. 23:49
Köszönöm,még soha sem volt merszem meg mutatni verseim :)
Válasz Ködmadár hozzászólására (#27158).


6. Ködmadár (#27158)	2013. május 18. 21:46
Nagyon szép. Kár, hogy ezek nem nagyon jönnek vissza, pedig én is sokáig erre vártam... :)