vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Más szemmel nézve

Szerző: ZsevaDátum: 2012. november 07. 12:55

Műfaj: PrózaCimkék: kiábrándultság, unalom, megszokás

Észrevetted? Láttad. Mégis elnyomtad magadban az ellenérzést, csak azért, hogy ne szegje a kedved... Nem azért utaztál annyit, hogy már az elején feladd...


 

Nem egy épületes látvány, nem is egy büszke tett, ruhátlan, pucér seggel ülni egy számítógép előtt. Túl egy viharos hancúrozáson, valahogy nem ezt vártad befejezésképpen tőle, hogy a második dolga lesz, bekapcsolni a gépet. Elnyomtad magadban ezt az ellenérzést, csak azért, hogy ne szegje kedved.

- Ez csak a felszín - gondoltad. Mélyen, legbelül - bár még hitted - de egyre kevésbé voltál biztos abban, hogy mindeközben valamiféle érzések is működnek benne. Vagy, ha mégis működnek, azok milyen vonatkozásúak?

- A megszokás rabja lenne?... vagy a kíváncsiságé... - gondoltad. Akár, mint te is. Igaz, hogy nem pucéran. Egy köntöst legalább, ha mást nem is, de magadra kanyarítottál, ha egyedül voltál, és unatkoztál, valamivel ki kellett töltened azt a nem kis időt.

- Haszontalanság! - gondoltad, de a semminél valamivel több. Az eszedbe sem jutott, hogy mindezt már milyen régóta műveli? No és te mióta teszed ugyanezt?

Belecsöppentél az életébe. Miért hitted, hogy változtat ez bármin is? Az addig megszokott életvitelén? Hiszen egyedül van. Az ideje legnagyobb részét tőled távol, ebben a pár négyzetméteres helyiségben tölti.

- Nem lehet e mögött más, mint az unaloműzésnek valamilyen formája? Nettez. Keresget, kutatgat. Emberek, kapcsolatok után. Ebben a felgyorsult, rideg, hideg világban nem egy könyvet vesz a kezébe. Arra nincs elég ideje. De ha egyszer én most itt vagyok!

Vagy elfogadod ezt, amiből már magad úgy érzed régóta menekülni szerettél volna, hisz ezért vagy itt, nála, mert elég volt a virtuális világból! Vagy tudomásul veszed, hogy ennyi és nem több. Ezen változtatni nincs elég képességed, talán már akaratod sem. Nehéz felismerés. De kár is ezen tovább töprengeni, hiszen úgyis rövidesen visszatérsz a te régi megszokott világodba.

Az érzéseket, a kapcsolatokat ez teszi tönkre! A felismerés döbbenetén túl sem tudsz változtatni ezen, vagy nem is akarsz.

Ez a gondosan felépített, ilyen-olyan tartalommal megtöltött, unaloműzésre, tétlenségre kárhoztatott tevékenység, a nettezés lassan a zsigerekig beidegződött, lehetetlen abbahagyni, szinte a legfontosabb célunkká vált.

Már alig várod, hogy az álmosság erőt vegyen rajtad, hogy ezt a kényszerű cselekvést ne lásd, felváltsa valami jótékony, egyetlen értelmes dolog, az alvás. Ne kelljen érezned, tapasztalnod, még ha átmenetileg is, hogy most is elvesznek valamit tőled.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 11 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva   (#27579)

2013. július 04. 07:01

Kedves Macsek! Visszatérve e szomorú tényre, hogy nem tudunk a nett nélkül élni, be kell vallanom, mint gyakori felismerő, sajnos ez így igaz. Egészen addig, amíg azt a láncszemet, ami hozzá köt, el nem szakítod... Most ugrik a majom a vízbe. Én elszakítottam. :-)

Válasz Zseva hozzászólására (#26222).

 

2. Zseva   (#26222)

2012. november 20. 22:43

Kedves Macska! Örülök, hogy így meg tudtam mozgatni a fantáziád és hozzásegítettelek a felismeréshez legalább egy gondolat erejéig. Én is onnan tudom, hogy mennyire függő vagyok, hasonlóan mint téged, két hétig megfosztottak ettől az "élvezettől". Azóta sem változott sokat ez a rossz szokásom. Az viszont igaz, embereket ahogy össze tud hozni, úgy el is tudja választani. :-) Pussz, Éva

Válasz Macska hozzászólására (#26220).

 

3. Macska   (#26220)

2012. november 19. 17:55

Hűha! Ez a kérdés segített szembesülni azzal, hogy személy szerint engem mennyire önzővé tesz a net. Elég durva volt beismerni, hogy a net hiánya hamarabb váltja ki belőlem az ingerültséget. Talán, mert életem oly sok szálát ott tartom kézben. De tényleg, milyen is vagyok nettel? Rövidre zárom a telefonhívásokat, vagy amikor mégsem, akkor érzek egy bizonyos pillanatnyi megadást, amiért majd csak később folytathatom, amit neten elkezdtem. Pedig a statikus tartalom megvár, míg a rokon később már álmos lesz ahhoz, hogy telefonálgasson, vagy a férjem ahhoz, hogy elcsábítson. Normális vagyok? Vagy menthetem még a dolgot azzal, hogy netezés közben a legtermészetesebb, hogy felveszem a telefont, de szex közben ez azért mégiscsak teljesen kizárt? :-)

Válasz Zseva hozzászólására (#26214).

 

4. Zseva   (#26214)

2012. november 18. 18:27

Kedves János! Ebben neked igazad van. Még külön-külön is igaz. Fordítsuk meg a kérdést. Próbáld csak ki két hétig valamelyik nélkül? Vajon mi hiányozna neked jobban? :-)

Válasz Bányai János hozzászólására (#26212).

 

5. Bányai János   (#26212)

2012. november 18. 11:41

Kedves Éva! A szexfüggőség a netfüggöséggel párosulva, már elég súlyos eset! -D

 

6. Zseva   (#26204)

2012. november 16. 20:34

Jól van, egy pillanatra rossz passzban voltam... Azon vagyok..., hogy jó legyen. Ma kellemes meglepetés ért viszont egy társkereső bemutatkozó sorait olvasva, aki mélyen elítélte azokat a férfiakat, akik a nőket nem tisztelik, nem becsülik...(csiszolt gyémántnak titulált bennünket) Ez úgy talált..., mert így is van. Akik nem így gondolják, mert csak passzióból csevegnek és nincs mögötte semmi, üres, hamis az egész..., az eszükbe sem jut mennyi kárt tudnak ezzel okozni, .. mert előbb-utóbb minden kiderül. Ismered a mondást! :-)

Válasz Macska hozzászólására (#26150).

 

7. Zseva   (#26203)

2012. november 16. 20:26

Mondasz valamit? Lassan már oda is. :-) Köszi, hogy olvastál.

Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#26170).

 

8. Pyrrhusz   (#26170)

2012. november 14. 21:13

manapság már a mellékhelyiségbe is virtuálisan megyünk ki, vagy ilyesmi. Ez Van. Tényleg életszagú!:-)

 

9. Macska   (#26150)

2012. november 09. 15:48

Jaj, ez a "már nem tart soká" rosszul hangzott! Remélem, azért megmaradsz még sokáig, jó egészségben, és úgy, hogy Neked is örömöd legyen benne!

Válasz Zseva hozzászólására (#26146).

 

10. Zseva   (#26146)

2012. november 09. 11:45

Így igaz, csak ígér, mindent... és nem ad semmit, csak elvesz megint valamit. Időt, hitet, bizalmat... Egy szükséges rossz, ami olyan mint egy lánc, amit vagy el tudsz szakítani, vagy örökre hozzá kötöd magad. Még az a jó, hogy az örökre, már nem tart soká. :-)

Válasz Macska hozzászólására (#26145).

 

11. Macska   (#26145)

2012. november 08. 16:43

Kedves Éva! Ez is tetszett. Életszagú. Az jutott eszembe, amiket egy barátnőm mesélt a netezős pasikról. Hogy ilyenek. (Én ehhez túl félős voltam.) Elgondolkodtam rajta, meg azon, miért netezem annyit, amikor időm adódik, és arra jutottam, hogy talán a net nyújtotta ígéretek miatt. Mert mindent ígér. Korlátlanul. Aki kapcsolatra éhes, annak még jobbat. Ha egy jó tájképet vagy egy jó receptet keresek, és már találtam, tovább keresek, mert hátha van még jobb. A net ezt ígéri, így sokkal nehezebben múlik a meggyőződés hiánya. Észre sem veszem, hány órája zsibbasztom az ülőgumóimat, és azt sem, hogy ez már aránytalan azzal a céllal, amit el szeretnék érni. Hogy a nagyon jótól már nem sokkal jobbat fogok találni. Főleg, ha elképzelésem sincs, csak szórakozásból keresgélek. (Egy határidős munka ezen sokat tud segíteni.) Talán a lehetőség ígérete az a drog, amit a megrögzött netező bevett? Puszi: Macsek