vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Megőrültem

Műfaj: VersCimkék: őrület, pósán, ferenc, megőrültem, gondolat, érzelem, vágyakozás, sors, nevetés, borzalom

Megmaradt, mi elragadt,
ezüstös sas karom,
mélyre szántó alkalom.
Csupán búcsút nem mondhattam,
nem ejthettem ki ajkamon,
minden más hiábavaló borzalom.
Engem megtagadt, mégis el ne add.
A tavaszt játszó fényes öle,
többet ér nekem, ha már
az időt megöltem.
Legalább nem kell félnem
hogy eltelik, ha örökre
eltemettetik, én jót nevetek.
Én jót nevetek...
s hajamat felborzolom,
ha megőrültem is,
nektek el nem mondhatom.

Megmaradt, mi elragadt,
csak szavát elfelejtettem.
Tajtékzó gondolat, vad,
háborgó égboltozat,
neved mégis lefestettem.
Senki sem ismer, senki sem
láthat. Habár a látható
láthatatlan bármikor magához
kívánhat. Ha kíván, el is megyek,
ámbár ha kell, ősz hajú
Matuzsálem leszek. S később is,
veled fekszem mon cher,
évek múltán is veled ébredek
Látod? Most ismét jót nevetek...
s hajamat felborzolom,
ha megőrültem is,
nektek el nem mondhatom.
De ha szeretnétek megmutatom...
mennyire.

Pósán Ferenc
2015.04.20. 22:53

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

Szavazás

Még nem érkezett szavazat a cikkre.

Ha belépsz, tudsz szavazni.