Mélypont

Szerző: Bangó JánosDátum: 2015. június 22. 23:08

Műfaj: PrózaCimkék: emlékek

Apa emlékszel? Hatvanhétben hideg volt a tél, nem volt elég a szén, és csak egy szobát fűtöttunk! Emlékszel a hugi még csak három éves, és mindig mesét hallgatott! Anya meg felolvasott. Gyöngyként futottak a mondatok.

Mélypont

Andris az apjára nézett, töltött a poharába egy kis bort, magának meg vodkát. Kint ücsörögtek a kertben, derűs szél borzolta a szilvafát, és a meggyet. Amúgy köröttük csend. Lajosbá a fiára nézett poharat emelt. Édesanyádra igyunk, nyugodjék békében. Koccant a pohár. Távolról halk muzsikaszó törte meg az est nyugvó fényeit, a dallamok szétfutottak a szélben, ráültek a fák leveleire, és nem moccantak többé, nyugalomra tértek. Lajosbá kezével letörölte az asztalra cseppenő vodkát, kezét a nadrágjába törölte, kék szeme zöld fénnyel futott az égre. Halk volt a csend.
Apa emlékszel?
Ott állt az asztal mögött, kezével vékonyra húzta karácsony előtt a rétes tésztáját, az volt ám az igazi, az ám a fincsi! Ma már olyat senki nem! Hehe! És kivette kezemből a szürke tésztát, kicsim ezt ! Az övé meg fehér volt. Én meg gyerek.
Emlékszem.
Apa emlékszel?
Hatvanhétben hideg volt a tél, nem volt elég a szén, és csak egy szobát fűtöttunk! Emlékszel a hugi még csak három éves, és mindig mesét hallgatott! Anya meg felolvasott. Gyöngyként futottak a mondatok. Az a tél nem is volt annyira hideg, összebújtunk a dunyha alatt. Már csak parázs, és te a fáskamrába, kezedben kosár. Volt ott néhány aszott gally.
Szeme kék színe már zöld, mint a mély tenger feltörő hulláma. Tudom.
Kisfiam emlékszel?
A hugid még anya pocijában volt, és mentünk a Babosba, anyát hívtuk telefonon, egy forint volt a telefonérme. Csak négy éves voltál. És meg van, a kakaót a csarnokban vettem, mielőtt az oviba vittelek, és a kiflit mártogattad bele, szóltam ne csámcsogj.
Apa igen emlékszem.
Felkelt a hold, és sarlója fénye ott táncolt.
Kilencet ütött a Kálvária, szétterült a házakon.
Emlékszel kisfiam?
Mikor a hugid egy perverz zaklatta, és ugrottam a kerékpárra?
Emlékszem Apa
Megfogtad a vállam, és rápattantál a bicóra, nem hagyva lehetőséget hogy én.
Mikor haza jöttél, csak annyit mondtál, nem találtam meg, de az tuti, hogy ide ő már nem jön sohasem.
Zöld volt szemed, és arcodon ott valami furcsa kemény kép.
Bort töltött a pohárba, és én se vodkáztam már.
Fennen az égen hold sarlója fényt adott, a fák árnyéka oda loholt az asztalra.
Nekem is hiányzik!
Tudom Apa