Merengő

Szerző: KödmadárDátum: 2015. február 14. 23:55

Műfaj: VersCimkék: remény, természet, vers

Némán, tűnődve fürkészi az eget két szemem,
a sötét felhőket vidáman nézem szüntelen,
ahogy szétválnak, aztán összeborulnak újra,
másodpercenként mindig másik formába bújva.

Most magas vár épül, és ormán zászló lengedez,
majd változik, s a hegy mögül kis patak csörgedez.
Egy apró, kis virág! - de látom, máris szirma hull,
bimbót hajt újra, maradna még, nyílna szótlanul.

Figyelem még, hogy játszanak a fürge fellegek,
későre já, és közben végre besötétedett.
Tekintetem felemelem a borongós égre.
Felhők mögül rám kacsint most ezer csillag fénye.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.