Miért csodálkozol?
Dátum: 2015. április 02. 06:50Műfaj: EgyébCimkék: a művészetek mecénásai |  |
Amióta léteznek művészeti alkotások, azóta létezik, egy az-az iránt érdeklődő, és az alkotókat honoráló embercsoport is. Szerintem, már a barlangrajzokat készítő ősembert is szponzorálták a többiek...
Amióta léteznek művészeti alkotások, azóta létezik, egy az-az iránt érdeklődő, és az alkotókat honoráló embercsoport is. Szerintem, már a barlangrajzokat készítő ősembert is szponzorálták a többiek, mert helyette gyűjtögettek, vadásztak, amíg Ő alkotott. Este, a tűz fényénél gyönyörködtek, a sziklába vésett „csodán” elismeréssel adózva a készítőnek, biztatva a további rajzolásra.
A művészetek közül, a viszonylag könnyen (rátekintésre) megérthető képzőművészet biztosabban számíthatott érdeklődésre. Az irodalmat azonban, közvetíteni kellett, a drámát előadni, (ez a legköltségesebb) az írásműveket kinyomtatni, és mindezeket az érdeklődőkhöz eljuttatni.
E tevékenység a főleg a XIX. századtól kezdett iparszerű vállalkozássá válni. Nyilvánvaló volt, hogy mecénások nélkül, az alkotó, és műve –néhány kivételtől eltekintve- ismeretlen marad. Szerencsére mindig akadt gazdag ember, aki felkarolta az ügyet, és lehetővé tette íróink, költőink megismerését nem csak itthon, hanem a nagyvilágban is.
Lassan megjelent otthonainkban is az internet, -az ingyen mecénás- segítségével bárki –tehetségétől, sikereitől, bukásaitól függetlenül-közre bocsáthatta írásait. Az irodalmi portálok megjelenésével lehetőség nyílt a széles olvasóközönség számára is, a művek értékelésére. Az alkotók megtapasztalhatták a közvetlen kritika kendőzetlen, néha kioktató stílusát, de találkozhattak rajongóik elfogult véleményével is.
A versenyszellem megjelenése, -néhány portál nem zsűri által döntötte el a helyezéseket, hanem pontrendszerek segítségével sorrendezett- azonban lehetővé tette, az erre hajlamos alkotók manipulációs cselekedeteit. Baráti kör regisztráltatása, és szavaztatása a saját mű érdekében, viszonossági alapon végzett értékelések, ahol a rendszer megengedte több néven regisztrálva önpontozás, mind- mind az önmenedzselés eszközévé vált. A kevésbé jellemesek arra biztatták baráti körüket, hogy a konkurenciának számító műveket pontozzák le, szerzőiket -akár nemtelen eszközökkel is- hozzák lehetetlen helyzetbe.
Ettől kezdve az irodalom mellékkörülménnyé degradálódik, előtérbe kerül a hiúság-, vagy az érdek-vezérelt kisszerű piszkálódás, a személyeskedés. Büntetőjogi fenyegetéssel, egzisztenciális tönkretétellel, összességében irodalmárok köreiben –eddig, számomra elképzelhetetlen- trágár, alpári trükkökkel találkozva vélemények helyett, az igényes olvasóban nem a mű mondanivalója, hanem az azt körülvevő botrányos adok-kapok hoz létre képzeteket.
Biztos, létezik egy bulvárra éhes olvasóközönség, akiket a portálok üzemeltetőinek jól felfogott érdeke kiszolgálni, de akkor ne nevezzék magukat Irodalminak.
Ebben az esetben nem csodálkoznánk, hogy mit olvasunk irodalom helyett!
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. idegen (#30444) | 2015. július 23. 23:34 |
Csodálkozni én sem csodálkozom. Ám nem azért írunk hogy elismerjék, hanem mert belülről hajt valami kényszer. Nem idézetként írom ide, (Fáradt vagyok ahhoz hogy utánakeressek,és pontos legyek.) ám én örök érvényűnek fogadtam el valaha régen : /Tenni és írni csak úgy érdemes, nem várni, az lesz az érdemed. Nem vágyni csak a küzdés gyönyörére, kívánva, másé legyen eredménye./ Szerintem igaza volt Váci Mihálynak. És ne felejtsük el! Ha bármi jót alkotsz, azzal kiszorítasz valami rosszat! és ezért már megéri. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#30293). |
|
2. Zseva (#30293) | 2015. április 14. 08:29 |
Nagyon jól látod... és nem is lehetne hozzá tenni többet, szinte valamennyi jelenséget, amit példának itt felvázoltál, magam is megismertem. A kitartóbbak nem adják könnyen magukat, átlátva ezen az egészen, de az érzékenyebbek az ilyen környezetből elmenekülnek... Abban is igazad van, miért nevezik akkor irodalminak, ha egyszer maguk tették "irodalmiatlanná" a lapjukat... Én már semmin sem csodálkozom. :-) | |
| |
