Mikor
Dátum: 2013. december 29. 10:35Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Mikor
Mikor nélküled ér az est,
az éj, az álom,
takaró alatt bezárkózom.
De megérintesz minden fuvallatban,
hordozlak önnmagamban,
s az álom olyan jó veled!
Érzem illatod, érzem testedet.
A fuvallat minden lélegzésed, ahogy bújsz
ahogy ölelsz, és dobog a szíved.
Csend van, álmodok. Csendben álomban
ott vagyok. Őszi avar sodor feléd,
bágyadt téleleji napsugár tesz eléd.
Cak fogadj el és legyen hideg,
akár méteres a hó,
ha adod, nekem az is forró takaró!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
