Mikor jön Karácsony!

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2011. december 22. 20:14

Műfaj: VersCimkék: mikor van szeretet, s annak ünnepe

Fekete a föld, pedig már a hideg gyötri
Nyári szellő helyett dér és fagy köszönti.
Mordabb lett a világ, elpihent az élet,
Egy-egy csoport maradt, a többi szétszéledt.
Az idő is tétlen, mintha ő is állna
Csodát, vagy tán mást, valahonnét várna.
Anya jön fiával, olyan kicsi, s kérdő,
Ki nem a szavakból, de szívéből értő.
Rakja a szavakat, vagy mondatokba fűzi
Gondolata egymást kergetőzve űzi.
Anyja felel néki, alig győzi szóval,
Sietni is próbál az apró manóval.
Egyszer csak megállnak...mi oka, mi lehet,
Hogy a két test, egy lélek íly váratlant tehet?
Fölkapva gyermekét magához szorítja,
S ujjával a szemét égnek irányítja.
Majd visszahúzva kezét fia elé tartja..
Egy magasból jött pihe csillog-villog rajta.
"Látod, szentem-lelkem, ez a hó...mit mondtam,
Ebből lesz hóember, mit tegnap rajzoltam.
Ha sok hullik majd... - szeme messze réved,
S tudja: ez amiben nem téved -
...és a földet betakarja, nagy fehér paplannal,
Az ég pedig megtelik szárnyra kelt angyallal...
Akkor lesz karácsony, a szeretet ünnepe,
És jár együtt az öröm kézen fogva vele!"
Nézte a csepp fiú anyja fénylő szemét,
Majd megfogta csöndesen kezével a kezét.
Arcához szorította, kezével ölelte,
És mamája szavára halkan ezt felelte:
"Ha lesz is hóemberke, karácsony...én téged kereslek,
Mert minden angyalkánál jobban szeretlek!"
Anyja csak ölelte, s csillogott a szeme
Megtörtént a csoda idő előtt vele.
Mert, hogy mikor néz rád karácsony órája(?)...
Akkor szép, ha az ember legkevésbé várja.
Pelyhedzett a hó is, sűrűn szaporázta
Anyát és gyermekét ekképp koronázta.