Hétköznapi történetek (8)
Dátum: 2013. szeptember 21. 08:59Műfaj: PrózaCimkék: mitévő legyek, becsület, tisztesség, bizonytalanság |  |
Tisztesség? Becsület? Hová lett?...Végre egy csodálatosnak ígérkező nap. Ez az én napom! A "banyák" napja... igazi őszi, indián nyár! Kimegyek a kertbe, mert vannak teendőim... pár nap késedelem csak nem számít? Hiszen úgyis én fogom elvégezni a nagyját...
Hát persze, hogy a második utam a teraszra vezényel. Miután látom semmi sem változott az úton az óta, hogy utoljára kint jártam és levágtam a füvet. Szabadon lépkedek be a területemre. Köszönhetően az egyik szomszédomnak, akinek nem olyan sürgős a kapuját megcsináltatni. Kaptam időt, nem keveset. Örökre? De nem mulasztotta el figyelmeztetni, hogy nem ez az én utam. Tudom.
Én megtettem, amit lehetett a másik oldalon. Kedves szomszédaim vannak! Kizártak a szolgalmi utamról már jó régen, egyszerű... Bekerítették. Kerítés védi azt, ami érték még van, ami nem is az övék, lehet. Nem olyan rossz az... Nekem nem sürgős, de valahol közlekednem kell, ezért megalkuszom. Ez a rövidebb, és az egyszerűbb...
A másik oldal meg tegye, amíg teheti. Végülis ő vágja a füvét, ott is, ahol nekem kéne! Gyarló az ember! Mindent magának szeretne. Többet, nagyobbat... Ezt látva nem is igen teszek lépéseket, hiszen a rövidebb a jobb.
Mindenki kerít! Beszarás! Nem értik, hogy ez nem vezet semmire? Aki keres, az úgyis talál! Mint ahogy az élet bebizonyította ezt már számtalanszor. Miért lennénk mi kivételek? A hegyoldal szabad, mindenki számára minden oldalról elérhető. Már aki el akarja érni azt is, ami nem az övé. Elérte.
A fenébe! Én azért nem kerítettem, mert mindenki más megtette még mielőtt eszembe jutott volna. Ha akarnék sem tudnék kitörni! Mit nem látnak még mindig, amit én? Nincs akadály! Aki be akar jönni, az be is fog.
Megtette két évvel ez előtt is, durván, közönséges módon, tört, zúzott... akkor is megúszta.
Szabad a pálya! A sok hétvégi, élet értelmét kertjében kereső paraszt majd megnyugszik - gondolja, beletörődik abba, ami ellen nem tud úgy sem tenni, szinte semmit! Valóban. Nem tudunk tenni szinte semmit. Így vagyunk ezzel - szerintem - mindannyian, szomszédok. Csakhogy igen bosszantó tud lenni! Mert minden belé vetett energia egy hétvégén kárba veszik... Még csak nem is élveztem! Csak terveztem, hogy egy, vagy két alkalommal kint töltöm a hétvégét és akkor milyen jó lett volna?
Olyan parányi, kevés, amit elértem. Szerettem volna. Ki sem élvezhettem, mert nem hagytak rá időt.
Megpróbálom megérteni a megélhetési keresők (találók) szokásait, azokét, akiknek semmi sem drága, mindegy, hogy a másé, elveszik. Mert nincs semmijük. Éhesek. Pénzt kell szereni, de sürgősen a családjuknak. Honnan? Régóta nincs munkája, családja viszont ott nyüzsög, sír, rí körülötte. Látja és nem tudja mit tegyen? Végül elindul, először csak úgy kürölnézni... Szép az idő! Sehol egy gazda. Szabad a pálya!
Nicsak milyen könnyelmű ez a a tulaj?... Ennyire bízik bennem?... Hogy csak úgy szabad prédának kint hagyja az értékeit... Mit érték? Számára ugyan semmi. Nekem viszont egy hétvégi kaja. A családomnak, a gyerekeimnek! Régóta nincs már munkám. Kinyitom a hűtőjét, semmi... Legalább valami kaját hagyott volna a szerencsétlen! De nem, mert annyira fösvény, hogy még magától is sajnálja? Ide teszi nekem a kirakatba a tévéjét? Egyem meg!... Egyem meg... No majd én megtanítom, hogy a megszerzett vagyonra jobban kell ügyelni.
Na Fiam fogd, és vidd!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28165) | 2013. szeptember 25. 10:17 |
Elvitték... és akkor mi van? Még jó, hogy nem invesztáltam bele több kiadást. A digitálisra váltás azt jelentette volna. Még előtte álltam... Nagyon szorosan véve még jót is tett... Újabb kiadást már nem bírtam volna el. | |
| |
