Napfogyatkozás
Dátum: 2012. december 04. 10:38Műfaj: PrózaCimkék: elmúlás, szeretet, élet |  |
A szeretet pénzben nem mérhető. Egészen addig nem is tudjuk talán, hogy létezik, amíg meg nem tapasztaljuk, rá nem érzünk, hogy a hiánya egyik napról a másikra, pótolhatatlan veszteség.
Ő, aki minden bajt legyűrt. Minden körülmények között is talpon tudott maradni. Hihetetlen akaraterő, makacsság és elszántság szorult belé. Küzdött mindvégig. Még akkor is, amikor a bajt magának okozta. Sajnos a legtöbbször így volt. Túlélt sok tragédiát.
Fiatal volt és szép. Azzal a büszkeséggel megáldva, amivel csak azok rendelkeznek túlsúlyban, akiknek az élete erre minden felhatalmazást megadott.
Hamar elvitték a családból. Nála sokkalta erősebb férfi, aki a tenyerén hordozta, ameddig azt a nőt hordozzák, akit nagyon szeretnek. És mint mindig a szeretet átcsap valami egészen elképesztő, eltévelyedett, észt veszejtő féltésben, féltékenységben. Abból már nincs kiút. Mint ahogy egy idősebb férfi óvja, félti, és magáénak akarja tudni fiatal, élettel teli, szép feleségét. Ez a ragaszkodás nem várt fordulatot vesz. Mint ahogy általában, jellemzően ez így szokott lenni. Nem értették, nem tudták mi történik velük, de a szerelmet, a szeretet kettőjük között nem tudta felváltani. Helyette egy, a legrosszabb, a gyanakvás, a birtoklás, a tudat, hogy elveszíthetem azt, akit szerettem valamikor, a féltékenység váltotta fel.
Hánykolódott az életében. Ezt nem lehetett nem észrevenni a környezetének. A válása után egyedül maradt. A lányát, mert az apa még erősebb volt nála is, és jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezett, több volt a tudatossága koránál fogva is, tapasztalata és kellő kitartása, el tudta érni, hogy a gyerek vele maradjon végleg. Egy anyától elvehette azt, akit ő szült, és ugyanúgy szerethette, de nem adhatta meg neki azt, amire egy anya adottságainál fogva inkább képes lett volna. De a dolgokon nem lehetett változtatni.
Nem maradhatott sokáig egyedül. Hozzá hasonló életet élhetett számtalan ugyanolyan fiatal férfi és sorstársa is egyben, gyerekek nélkül, aki szintén, mint ő egyedül álló volt abban az értelemben, elvált férfi. Mindegy miért. Az élet nem várt fordulatot vett kettejük sorsában. Együtt, egymással, minden körülmények között le tudták küzdeni a sok nehézséget mind a mai napig férj és feleségként.
Második házasságában megadatott neki mindaz, ami lehetett volna korábban is, de elkapkodva, felkészületlenül, fiatalon beleugorva egy nem kis buktatókkal telített életbe, menekülés is lehetett ez részéről, de ami a kudarcokhoz vezette, megtanította arra hogyan kell élni. Együtt a második párjával bejárták szinte az egész világot. Éltek, mint más elképzelni sem tudja, hogy másként is lehet.
A bűneink, a hibáink azonban velünk maradnak. Azok soha nem évülnek el, nem felejtődnek el. Ott hordozzuk magunkban, csak éppen nem tudunk róla mikor bosszulja meg magát. Egyik napról a másikra nem felejtődtek el, mint gondoltuk. Akkor jön elő, amikor a legkevésbé számítunk rá, amikor már szinte minden, amit elképzeltünk, elértünk, ott van előttünk, élvezhetnénk, szerethetnénk, akkor kíméletlenül szembe kerülünk a valóval.
Véges az emberi élet! A jólét, a biztonság. Itt már nem elég az akarat, a büszkeség. Csak remélni tudom, hogy ez a nem várt fordulat, rossz eredmény, diagnózis, tragédia, az ő életükben, ami most felütötte a fejét, ismerve az egész eddigi életüket még inkább összekovácsolja, tartja őket kettejüket, és az utolsó pillanatig egymáshoz szeretettel és kitartással viszonyulnak. Nekem ő a hozzátartozóm, a legkedvesebb testvérem!
http://www.youtube.com/watch?v=jj1631U5tBs
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#26347) | 2012. december 16. 15:40 |
Olvastam, és írtam hozzá, de te valahol lemaradtál. :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#26293). |
|
2. Zseva (#26293) | 2012. december 06. 19:31 |
Szia Macsek,... Érdeklődéssel várom. :-) Puszi, Éva | |
Válasz Macska hozzászólására (#26291). |
|
3. Macska (#26291) | 2012. december 06. 14:40 |
Kedves Éva! Írásod olyan kérdéseket és észrevételeket hívott elő a lelkemből, amelyeket nem tudtam összesűríteni egy hozzászólásba. Megírtam, és feltöltöttem "A bűntudat bűne" címmel. Már csak moderálásra vár, és kész. Üdv: Macsek | |
| |
