Negyvennyolc

Szerző: KödmadárDátum: 2014. május 14. 20:10

Műfaj: VersCimkék: vers, gyász, halál, barát

Pörölnék idővel, üres térrel,
vitatkoznék is talán az Éggel,
mert elment, gyáván nyúlcipőt kötött,
búcsú nélkül örökre megszökött.
Talált egy másik, helytelen utat,
és nem hiszem, hogy végre jól mulat!

Elhagyva családot, barátokat,
mi maradtunk, s velünk az indulat.
Döntését nem indokolja semmi.
Mi késztette így, szó nélkül menni?
Gyász helyett fröcsögve forr a vérem.
Miért? Miért? Már hiába kérdem...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.