Nekik csákányuk van, nekem fejszém!
Dátum: 2013. március 21. 18:46Műfaj: PrózaCimkék: bosszúság, harag, düh |  |
"Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok mi vár kint. Próbálok erős maradni, nem elébe menni a dolgoknak, de a hír mellbe vágott. - Miért?...kérdezem magamtól. Miért pont engem vettek célba? Olyan jelentéktelen, eldugott és olyan békés ott minden."
A történet 2011 áprilisára nyúlik vissza.
Előtte nap még egy utolsó pillantást vetettem a kertre, és a fáradtság jóleső érzésével zártam be a „bungallóm” ajtaját. Még egyszer körbenéztem, hogy mindent rendben hagytam e? A cicáim már a vacsorájukat és a másnapi reggelijüket ették. Elterelő hadművelet volt ez részemről, hogy ne eredjenek a nyomomba, amikor haza indulok.
És akkor jött az a telefon, ami megbolygatta a lelkemet. Visszagondolva, mindent rendben hagytam. Akkor sem találkoztam senkivel. Egyedül voltam kint. Igaz, kihagytam egy napot, mert egy másik fontos dolog jött közbe. Nem lehetek egyszerre két helyen. De, ha mégis képes lettem volna erre, akkor sem tudtam volna megakadályozni azt, ami történt.
- Baj van! – mondja a szomszédom a telefonba.
- Ugyan mondd már, mi a baj?
- Betörtek hozzád a kisházba.
- Micsoda? – kérdezem és eláll a szavam.
- Nem nyúltam semmihez, csak benéztem, látszólag nem vittek el semmit… de a csákányt azt otthagyták a kerítés mellett. Ott hatoltak be, szétverték az egyik oszlopot. A fészer ajtaján lecsapták a lakatot… A búvárszivattyúd megvan és a fűnyíró géped is – úgy láttam sértetlen… az ajtódon a kis ablakot viszont kitörték… az ablakod tárva-nyitva. Sietve távozhattak, mert a csákányt ott hagyták. (Csákány?... de hisz nekem nincs is, nyilván siettükben otthagyták.)
- Szóltam Gábornak nézzen már fel, nehogy visszajöjjenek és elvigyék még, amit otthagytak.
- Gazemberek! – jött végre ki valami indulatszó a számon el is felejtve valami köszönöm-félét.
- Feljelentést teszel? – kérdi, de úgyis tudja a választ.
- Ugyan kit? Ismeretlen tetteseket? Úgysem találják meg őket. Eltűntek az éjszakában. – Gondolkodnom kell. Holnap jövök!
Éktelen harag, ami dúl bennem. Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok mi vár kint. Próbálok erős maradni, nem elébe menni a dolgoknak, de a hír mellbe vágott. - Miért?...kérdezem magamtól. Miért pont engem vettek célba? Olyan jelentéktelen, eldugott és olyan békés ott minden. Szidalmazom még az anyját is annak, aki ezt megtette. Káromkodom, mint a kocsis, hogy a bennem felgyülemlett haragot valahogy levezessem. Mindegy volt, segített, vagy sem, holnap reggel már többet tudok. Látni fogom a művüket. Addig nem tehetek semmit. Na és utána? Az ilyen emberek ellen mit is tehetnék, akiknek minden mindegy, csak a rombolás, tönkre tenni a másét? Mit számít gazdag, vagy szegény? Összekaparta, vagy éppen nyögi, nekik egyre megy. A két kezem munkája bánja. Minden hiába. És, ha akkor éppen -mint számtalanszor előfordult - kint maradok? Mit kezdek az ilyen nyomorult férgekkel? Egyedül ott kint az éjszakában? Nekik csákányuk van, nekem fejszém. Hová jutottunk?
- És a cicáim?...Velük vajon mi van?... Merre szaladtak, a szélrózsa minden irányába, amikor ezek az állatok ezt cselekedték?
Majd holnap… holnap mindenre fény derül,… de mi lesz az után?
Amikor megláttam a felfordulást, míg nem láttam csak kerestem-kutattam mit is vittek el a tolvajok, valahogy nem volt kedvem azt mondani a levágott kábelek csonkjait látva, hogy több is veszett Mohácsnál. Főleg, amikor a búvárszivattyúm a nélkül hasznavehetetlenné vált. Mert csak erre utaztak. A kábelekre. Az sem igazán hatott meg, hogy a sok éhező szájat valamivel be kell tömniük, ahogy mondták nagyanyáink, viszont nincs munka, megélhetés, valamiből pénzt kell csinálni… Úgy látszik nem vagyok eléggé toleráns velük… ha azt mondom fosszák ki az E-Ont, ott sokkal több a kábel, miért pont az enyém kellett nekik? Mert mást is szoktak mondani nagyanyáink: Aki keres, az talál. Mi mást, mint munkát.
A másik gondolatom pedig, hogy a hatóságoknak lenne a dolga felszámolni ezt a régóta, egyeseknek jól menő üzletágat. Az orgazdáknál kezdeném. Egy biztos. Hosszú időre elvenném a kedvüket!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
