Nem a nőt

Szerző: kisjankóDátum: 2013. március 04. 16:01

Műfaj: VersCimkék: csodál, anya

Nem a nőt

A muzsikusok
elhallgattatták hangszereiket,
vége lett
a virtust próbálgató táncnak,
vége
a mámorító italozásnak,
kihunytak a csillagok,
amelyeket
fiatalos belefeledkezéssel
annyiszor számolgattunk,
te meg én,
vörös ragyogással
emelkedett az égre a nap,
házasságod napja
ragyog azóta is feletted,
édes-szerelmes
sugarainak csillogását
ma is ott látom szemedben
(soha ne tudd meg,
hogy van napfogyatkozás is),
én akkor (emlékszel?)
szólni sem tudtam,
csak hosszan,
nagyon hosszan néztelek,
gyönyörű voltál,
szebb az üde
hajnali virágnál,
líraibb egy Shakespeare-szonettnél,
lenyűgözőbb bármely
Beethoven-szimfóniánál,
az élet voltál,
neheztelhettél volna rám,
de ugye ma sem teszed,
amiért akkor
nem a nőt,
az édesanyát
csodáltam benned.