vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Néma kiáltás

Műfaj: VersCimkék: család

Néma kiáltás

Fájó múltnak hagyatéka,
görcsbe rándult, néma csend,
szomorú érzések hajléka...
lelkem, honnét könnyem ered.

Nem látjátok e szomorú arcot,
Ti sohasem hallhatjátok
magamba fojtott, néma kiáltást...
mennyire vágyom a békés megnyugvást.

Kérditek-e, "Merre vagy, hol vagy, Apám?"
én néha hallom magányos éjszakán,
ahogy csengő hangú gyermek hozzám szól,
s látom is, ott jön a messzi távolból.

Hol egy szőke kislány, hol egy kisfiú,
arcukon mosoly ül, csak én vagyok szomorú,
szaladok elé, karom hiába tárom ki,
képzelet szülte kép, mindig kikerüli.

Itt ülök, s szememre könnycsepp ül,
nem érzi senki, hogy fáj ott belül,
s világgá kiáltja az üres magány.
Szebb képet fess, Istenem, ez oly halovány!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.