vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Műfaj: VersCimkék: vers, sors

Döbbenet ült ki Éva szemére,
Látta a sorsát több ezer évre.
Ádi az almát néki nyujtotta,
Hófehér testét csókkal borítva.
Vérpiros alma, sárga a húsa,
Nála az ész, de Ádi uralja.
Ott az erő és ott van a fegyver,
Nő szava szellő, könnye meg tenger.
Fáj ez az érzés, nem tehet róla,
Álmai vannak, és ura gondja...

 

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Ködmadár   (#27645)

2013. július 19. 14:41

Szia Tom! Azért remélem, hogy a ritmus és Ádi megadja azt a vidámságot, amiből látszik, hogy nem véresen komoly gondolatot fogalmaztam meg... :-)))

Válasz Nem Tom hozzászólására (#27642).

 


2. Nem Tom   (#27642)

2013. július 19. 04:30

Szia Ködmadár! Kissé feminista nézőpontból láttatod a teremtéselméletet. Bár köztudott, hogy Ádám volt Évike anyja. (Lásd oldalborda projekt) :)))