Nosztalgia (1)
Dátum: 2013. december 19. 21:08Műfaj: PrózaCimkék: emlékek, gyerekkor |  |
Minden kornak megvan a maga szépsége. Miért nem tudok mégsem igazán megbarátkozni a jelennel. Talán, mert nincs benne semmi szépség? Mennél távolabb kerülök tőle, annál szívesebben időzök el viszont gyerekkori, fiatal felnőttkori emlékeimnél. A legszebb éveimhez köthetők azok az időszakok...
Ahhoz, amikor még a felelősséget nem magamnak kellett viselnem. A gondtalanság, a féktelenség, a szabadság érzése hatott át. Nyitott voltam, befogadó, és minden fontos volt számomra, ami körülöttem zajlott.
***
Féktelenség és fiatal hév fűtött bennünket, gyerekeket. Képesek voltunk több megállót lefutni, hogy megnézzünk egy matinét. Még a szó is fura ma már. De volt ilyen, még emlékszem. Matiné.... ízlelgetem a szót. Ki ismeri ma már? A délelőtti filmek közül mindegy mit, csak valamit megnézzünk. Ezért soha sem időben, mindig késve érkeztünk meszesről a gyárvárosi moziba. Legtöbbször a "jegy elkélt" felirattal, lebiggyedt szájjal, de akkor sem feladva, beküzdöttük magunkat az első sorokba. Majd kitört a nyakunk, de nem maradhattunk le a fináléról.
Vasárnap, amikor mindenki az ebéd előkészületeivel volt elfoglalva, ki akart megmaradni a kályha körül. Mi semmi esetre sem. Ezért mindig, mindent kitaláltunk, csak ne kelljen ott téblábolni, mindenki megkönnyebbülésére. Nem is volt ránk panasz, szinte soha nem voltunk elérhető közelségben.
Mikor, mi jutott az eszünkbe. Bunkert építettünk a magunk szórakoztatására, más elképzeléseink voltak már akkor is a családi életről. Szabadnak születtünk és ehhez igazítottunk minden berendezést. A szabad ég alatt éreztük meg egymás közelségét, a szomszéd srác, és az én vagy a szomszéd lány, őt a tesóm nézte ki magának, személyében. Élveztük a gyermeki létet, vigyázó szemek nélkül, önfeledten, komolyan.
A játék hevében olykor baleset ért, de hamar kihevertük. Nekem például egy darázs csípte meg a legérzékenyebbemet, amikor segreverősdit játszottunk. Leguggoltam, hogy megússzam a pacsit, pechemre épp egy darázs pihenőhelyét választottam. Ugrottam is fel, mint a nikkelbolha, meg sem állva hazáig.
A szedres utat nekünk találták ki. A hamvastól, a fekete-, a fehérig minden megtalálható volt azon a soron. Vittük a kis dunsztosüveget és soha nem mentünk haza üres kézzel. Jól belakmározva út közben, hogy otthon már csak az emléke maradt a kiruccanásainknak. Fekete szeder, a pramper tüskéi se tudtak eltántorítani bennünket, hogy bemenjünk, ha kell, a sűrűjébe. Nem is úsztuk meg szúrások nélkül.
Télen, a szánkópálya? Nem volt éppen közel, éppen annyira volt távol, hogy hazáig már alig tudtuk megtenni azt a pár métert, annyira össze voltunk fagyva. De annyi gyereket sem láttam azóta sem, mint akkor, amikor leesett az első hó. Fagyás ellen csak a jól bevált dörzsölés segített, véletlenül sem engedett anyám a víz közelébe, amíg bele nem "lehelt" egy kis életet a megfagyott testrészeinkbe.
Iskola végeztével, mi maradtunk lányok utoljára, mert a fiúk bezengték, hogy nem fogjuk megúszni. Egy kicsit tartottunk attól, hogy beváltják az ígéretüket és nagy csatározásnak leszünk kitéve. Kellett valami stratégia, hogy megússzuk és ugyanannyi vehemenciával, de végülis kitörtünk az iskola falai közül. Hogy ki volt a győztes? - arra már nem emlékszem.
Esténként mindig összejöttünk valamelyik osztálytársunknál, akinek volt diavetítője. Ott ismertem meg a legkülönbözőbb mozdulatlan, feliratos mesefilmeket, melyek nagyon sokáig ébren tudták tartani mindig is fantáziadús képzeletemet. Ezt váltotta fel, a mindig is történetekre éhes mivoltomat, a könyvtárban a pöttyös, csíkos könyvek olvasása, ifjúsági regények kimeríthetetlen sora, melyet a későbbiekben, talán kicsit korán, de az Elfújta a szél, vagy a Pillangó komoly regény megpecsételte.
Ezek a nosztalgikus emlékek soha nem felejtődnek el és sorolhatnám mi minden vezetett idáig, de itt be kell sajnos fejeznem, mert az ifjúság édes madara nem várt eseményeket zúdított a nyakamba, amivel igencsak meg kellett birkóznom. Több-kevesebb sikerrel, de elindultam a nagybetűs élet rögös útjain.
Folyt.köv.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
