Magány
Dátum: 2013. november 07. 13:20Műfaj: VersCimkék: vers, magány, ősz |  |
Őszre fordult már,
eltűnök a ködben.
Csendesen lépek
nincs senki köröttem.
Magamba zárva
szomorú mosolyom,
nagy súlyt cipelek
megfáradt vállamon.
Rozsdás levélen
nesztelen a léptem.
Tán a holnapot
valahogy megérem…
Tarka csokrom még
idéz vidám nyarat
- színes képek közt
sajgó emlék maradt.
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
