Optikai csalódás
Dátum: 2012. november 27. 11:30Műfaj: NovellaCimkék: szolgáltatás megtagadása |  |
Megtapsolta a polgármestert a kisváros közössége, amikor bejelentette, hogy ezentúl nem kell a szomszéd városba utazni, ha valakinek szemüvegre van szüksége. Végre sikerült az évek óta bezárt boltba szakképzett optikust találni, egy szimpatikus fiatalember személyében.
Az első hetekben óriási volt a forgalom, a szemüvegre váró idősebbek elcsodálkoztak a komputeres szemvizsgáló készüléken –amit eddig még sosem láttak- de az nagyon tetszett nekik, hogy délutánra készen volt a szemüvegük. A fiatalabb hölgyeknél is tetszést aratott a komputer, de inkább a kezelője miatt jártak egyre sűrűbben az üzletbe. Az optikus sem volt fából, és megtette azt a szívességet hódolóinak, hogy akkor is kaptak szemüveget, ha egyébként kitűnő volt a látásuk. Mit meg nem tesz egy életerős fiatalember, ha a neki is szimpatikus látogatójától természetben kaphat fizetséget, egy olcsó keretes ablaküvegért. A polgármester év végi beszámolójában, a lakosság megelégedését tolmácsolta az optikusnak.
Az életben -hiába működik valami olajozottan- előbb-utóbb, homokszemek kerülhetnek a fogaskerekek közé. Kerültek is. Egy idő után feltűnt, hogy a kisváros harminc év alatti hölgylakosai közül egyre többen hordanak szemüveget, míg az idősebbek között ez, csak elvétve fordult elő. Először halkan, majd egyre hangosabban kezdték suttogni a szemüvegesek titkát, és egyre több harmincon túli hölgy is jelentkezett az optikusnál „szemüvegért”
A fiatalember elkövette az a hibát, hogy nem tett minden kérésnek eleget, sőt amikor a polgármester felesége fordult hozzá ebben az ügyben, meggondolatlanul felfortyant:” Csak nem képzeli, hogy magának szemüvegre van szüksége, olyan a szeme, mint a sasnak” Ez végzetes meggondolatlanságnak bizonyult, a sértődött hölgy bosszút forralt, panasszal fordult a Kereskedelmi Felügyelethez, szolgáltatás megtagadása miatt. A vizsgálat levélváltással kezdődött, az optikusnak fogalma nem volt arról, hogy a panaszos kicsoda, mert lánykori nevén említették, ezért nyugodt szívvel válaszolta, hogy ilyen nevű vásárló nem fordult meg nála. A felügyelet teljes körű ellenőrzést tartott a helyszínen. Azonnal feltűnt, hogy nyolcvankét lencséhez, száznál több keretet használt fel az optikus, amire elfogadható magyarázatot nem tudott adni, azt senki sem hitte, hogy két és fél keret szükséges egy szemüveghez.
A polgármester felesége -a fegyelmit követően- büszkén viselte új aranykeretes szemüvegét, és mindenhol dicsérte az optikus nagyszerű szakmai képességeit.
A fiatalember nem tudta megemészteni, megaláztatását, és a megyei lapban –álnéven- kétségbe vonta a polgármesterné irodalmi képességeit, a helyi újságban megjelent írásaival kapcsolatban. A helyi lap kiadója a polgármesteri hivatal volt, felelős szerkesztője pedig maga a polgármester. A következő kiadásában, leközölte a megyei lap kritikáját és feltette a kérdést: Vajon igazat mond e a kritizáló? Hinni szabad-e egy névtelen sárdobálónak? Kérte az olvasókat írják meg véleményüket a kérdésről.
A felhívás váratlan fordulatot hozott az ügyben: Névtelenül ugyan, de felhívta telefonon a polgármestert az optikus egyik „ügyfele” –valószínűleg Ő is szolgáltatás megtagadása miatt neheztelt rá- és közölte, hogy látta az optikust amikor a megyei laphoz bement.
Az események innen felgyorsultak, a helyi lap név szerint megnevezte a „rágalmazót” –ettől függetlenül lehet, hogy a polgármesterné tényleg gyenge műveket írt- kétségbe vonta igazmondását, azon az alapon, hogy már a szemüvegkeret botránynál is hazudott az optikus. A megszégyenítés következtében a bolt forgalma erősen lecsökkent, majd veszteségessé vált, az optikus kénytelen volt bezárni, majd elköltözött.
A kisváros közterület fenntartói, nem értették, miért hever annyi szemüveg szétdobálva az utcákon.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
