Örök lebegés
Dátum: 2012. október 19. 13:35Műfaj: NovellaCimkék: elmélkedés, halál, pisztoly, pályaudvar, vonat, krimi, kopasz |  |
A személyvonat kilenc nulla-nullakor indul, a hármas vágányról. Jobb oldal. Középmagas, jólfésült fiatalember szállt fel az egyik vagonra. Mogorvának tűnt, valójában csak izgatott volt és feszült.
A személyvonat kilenc nulla-nullakor indul, a hármas vágányról. Jobb oldal.
Középmagas, jólfésült fiatalember szállt fel az egyik vagonra. Franciasapka, hosszú nagykabát, sál. Mogorvának tűnt, valójában csak izgatott és feszült volt.
Kétezer dollár a tárcában sok pénz. Lehetne bankkártyán is, de ez az ügy nem lesz éppen legális. Nem fegyverről van szó. Nem is drogról, drágakőről vagy esetleg örömlányról.
Befektetés.
Jó üzlet, kihagyhatatlan.
Egyetlen hátránya, hogy egy kicsit utazni kell hozzá. A vonat pedig a legszemélytelenebb megoldás.
Levette a kabátját, felakasztotta a fogasra, majd kényelembe helyezte magát az intercity járat kényelmes karosszékén. Fejét oldalra fordította, és kinézett az ablakon. Nem látott semmit, hiszen sötét volt. Csak a vasút menti lámpák pislákoltak, mutatva, hogy merre fog haladni a szerelvény.
Csak most ne rabolják ki…
Ez a város nem épp a legbiztonságosabb hely. Rossz arcok járnak arra, és sajnos a fegyvertartás sem illegális.
Eddig nem történt semmi a pályaudvaron. Talán a vonaton sem lesz gikszer.
Elindultak.
A férfi előtt egy középkorú, kopasz férfi ült. Az ülés mögül csak a feje búbja látszott ki. Mintha valami undorító űrlény lomhán mozogna jobbra, balra, ahogy a vonat szép lassan kanyarodik.
Újra az ablakra nézett és sóhajtott egyet.
A kopasz férfi ekkor hátrafordult, feltérdelt az ülésre, és ráfogott egy pisztolyt a fiatalemberre, aki lassan visszafordította a fejét, próbálva leplezni az ijedtséggel ötvözött meglepődöttségét.
Felrakta mindkét kezét.
A kopasz nem mondott semmit. Nem kérte a férfi tárcáját, vagy akármijét. Olyan semmitmondó arckifejezéssel figyelte, hogy az már pisztoly nélkül is félelmetes lenne.
- Mit akar tőlem? – kérdezte, de a kopasz továbbra is néma maradt.
Vajon tudja, hogy olyan sok pénz van nála? Vagy csak beletrafált? Talán az elegáns ruhák és a jólfésült haj miatt…
Megpróbálta lassan letenni a kezeit, hátha arra sem reagál semmit. Talán nincs is töltény a fegyverben. Hangos kattanás. A férfi ijedtében megrándult, és újra az ég felé lendítette a karjait – a kopasz felhúzta a pisztolyt.
Komor arcának egyik felét árnyék takarta. Szemeit résnyire összehúzta. Nem viccelt. De továbbra sem szólt.
Az üzletember kezdte elveszíteni a lélekjelenlétét. Lemondana a pénzről, az üzletről, csak hogy életben maradhasson. Szemeivel óvatosan körbenézett: Hát persze. Ketten voltak az egész kocsiban. Hogy ez miért nem tűnt fel neki hamarabb?
- Figyeljen… itt… itt van a pénztárcám. A zsebemben. Előveszem, oké?
Lassan a farzsebe felé nyúlt.
- Ne mozdulj! – förmedt rá. Hangja rekedtes és hátborzongató volt. Mint egy igazi őrültté. Úgy is nézett ki.
A fiatalember minden reményét elvesztette. Ha már a kétezer dollár sem kell neki, akkor tuti, hogy egy őrült. Diliházból szökött, kezelés alatt álló elmebeteg.
Most meg fog halni. Bármelyik másodpercben elsülhet az élesített fegyver. Az ujját mereven a ravaszon tartotta. Direkt csinálja így: Húzza a kiszemelt áldozat idegeit, és ezt élvezi.
- Biztos, hogy meg tudunk egyezni valahogy…
A kopasz nem akart megegyezni. Egy szempillantás alatt az ablak felé fordította a pisztolyt, és durr, kilőtte az ablakot. Az üvegszilánkok beterítették az egész ülést. De mire a fiatalember mindezt egyáltalán felfogta, addigra a pisztolycső újra a szemei közé mutatott. Szinte látta benne a töltényt, ami perceken belül lehet, hogy a koponyáján villámgyorsan áthaladva a mögötte lévő ülés háttámlájában fog kényelmes helyet találni, ahova jó mélyen befészkeli magát.
Milyen lehet meghalni?
Egyszer csak minden, ami volt, nem lesz többé a számára. Ő öntudatlanul kiesik a vonatból, míg az változatlanul halad tovább. Hova esik? Az ürességbe. Az éterbe. A semmibe.
Súlytalan, eszméletlen lebegés. Ez lenne a halál…
Az addig élő test, a pumpáló vérkeringés, a gondolkodó, dolgozó központi idegrendszer és az általa mozgatott izmok… ezek utána csak annyi életjelet fognak mutatni, mint az ülés, amin éppen helyet foglal.
A fiatalember behunyta a szemét. Már nemhogy a pénz nem érdekelte, de az élete sem. Csak azt kívánta, hogy legyen rajta túl minél előbb. Puffantsa le és hagyja őt békén.
A vonat lassan, csikorogva megállt. A kopasz férfi kinézett a kilőtt ablakon, amin át hideg szél fújt be az utastérbe. Felállt, magához vette az aktatáskáját, beletette a pisztolyt, majd leszállt a vonatról.
Nyugodt léptekkel lassan eltűnt a tömegben.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Stonecutter (#26074) | 2012. október 26. 15:50 |
sajnálom, hogy nem tetszik a cím :/ azért lett Örök lebegés, mert érthetni a halál utáni állapotra, de arra is, hogy a történet vége nem csattan. Csak úgy lebeg a semmiben. | |
Válasz Azalea hozzászólására (#26070). |
|
2. Siwiec Mieszko (#26051) | 2012. október 23. 00:26 |
A kopasz fej mozgásának a leírása tetszett benne a legjobban. Az egész szöveg jó, szerintem. | |
| |
3. Zseva (#26032) | 2012. október 20. 13:57 |
Ez az írásod is nagyon tetszik! Folyamatosan ébren tartottad a figyelmem, kíváncsivá tettél vajon mi lesz ennek a vége?... Jó. Kb. ezt vártam, mert szinte átélte a halálát, akkor már nem is lett volna olyan érdekes, ha be is következik, csak iszonyú... :-) Pussz, Éva | |
| |
4. Nem Tom (#26027) | 2012. október 19. 21:49 |
No, ez igen! Persze fanyaloghatnék, hogy itt hiányzik egy valami, ott meg több van belőle, na meg idén savanyú a szőlő.(Franc tudja, hogy idén, hogy írják ezt a gyümölcsöt!) El vagyok keseredve, most nekem ennél kell jobbat írnom? Na, nem bánom, azért megpróbálom! Örömmel olvastalak, sőt bejelöltelek kedvencemnek is, hátha lanyhul a figyelmed, és végre írsz egy rosszat is. Tamás | |
| |
