Rega / MP110
Dátum: 2022. július 08. 16:20Műfaj: PrózaCimkék: álom, anzix |  |
Rég láttalak, mondom, miközben megfogjuk egymás kezét; egyből rávágja, van az tán ezer éve. Ekkor Etele eltűnt a képből, a szemem sarkával csak néztem....
Rega / PM 110
A hideg őszi szél játszadozott Attila hajával, néha a szemébe fútta és szanaszét zilálta. Cső tesó, mondja, és küldi a kezét előre, hogy kezet rázzunk. Rég láttalak, mondom, miközben megfogjuk egymás kezét; egyből rávágja, van az tán ezer éve. Jaja! Jaj!
Beállt néhány pillanat csend, végtelennek tűnt mindkettőnk magánya, vágtatott az idő Planck-szintek vágták egymást át, hogy végre érthető fizika legyen a világ, kvarkok glüonokkal színt váltottak, az agyamon néhány milliárd neutrínó suhant át. Megtörtem a csendet. Pörög még a bakelit?, kérdem. Szemében halvány csillanással végigfut egy érzelem, tisztán látom és érzem, hogy nem hagyott fel az elmúlt húsz évben sem a tányérpörgetéssel.
Hehe, itt lakom a közelben, gyere, ugorj fel hozzám, oszt megmutatom. Elővett egy vinilt, Pink Floyd volt ráírva (furcsa formációban festett impresszionista képpel), feltette a forgató asztalra. Beleengedte a tűt, megszólalt a zene, mennyei hangzással szólalt meg az erősítő. Attila, én ezt nem is ismerem, pedig ebben nagyon jó vagyok, honnan van ez? Ez egy speciális lemez, tudod te is, hogy nekem megvan az olasz lemeze Bowienak. Persze ez Floyd, csak különleges helyről való. Ja!
Mert ha lemész a tópartra, nézed az apró hullámokot, ahogy végigszántanak a felszínen, túloldalt emberek gyülekeznek, és ha ekkor kicsit elfordítod az arcod jobb felé, akkor meglátod fél szemmel, ahogy átalakul a tó tükre, távol ott lesznek a szigetek, ahol szeretik egymást az emberek, de ez már nem itt van, hanem mérföldmilliárdokra innen, és nem mered becsukni a szemed, mert akkor már nem hallhatsz semmit sem. Persze, a túlpartról csak egy koncert szól, de itt megnyílik a világ.
Ekkor Etele eltűnt a képből, a szemem sarkával csak néztem, ahogy száguld velem a világ, láttam mindent, amit eddig nem, hallottam mindent, amit eddig nem, és sík földből bonyolult, nem tervezhető végtelenné vált a világ, ahol a lélek rezonanciára vált.
Megcsörrent a telefonom, visszajöttem a valóságba.
Cső szevasz! Ki vagy?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
