Rég áhitott, szép világ
Dátum: 2011. október 24. 21:41Műfaj: EgyébCimkék: csillag, caterine |  |
Régebben utópikus voltam, de ma is kísért a csodavárás gondolata. Milyen jó lenne legalább egy kívánság-teljesítő csillag, de mi lenne, ha minden ember kívánsága teljesítve lenne. Ki kellene érdemelni a kívánságok teljesítését is.
Ismét elszaladt egy hosszú szeszélyes tavaszi napunk. Készülődünk az álmok világába, ahol kiélhetjük fel nem dolgozott emlékeinket, vágyainkat.
Sötét és hideg van odakint, minden ember otthonába húzódik.
Elgondolkozom, vajon hány embernek van igazi otthona, ami ízlését, személyiségét tükrözi? Jártam népszámlálásom idején igazi otthonokban, melyeket szeretettel alakítottak ki szerelmesek amolyan szerelmi fészeknek meleg kandallóval, világos nappalival. Jártam szegényes vályogházakban, olyan embereknél, ahol kevés volt a pénz. Egy élet munkája is kevés volt ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, igazi otthont hozzanak létre.
Igen, a pénz akadály az otthon létrehozásában, a házastárs hiánya szintén. Szükség van a szeretetre, joga van hozzá mindenkinek. Anélkül csak van az ember, magányosan telnek napjai, egyik alig különbözik a másiktól.
Az otthon menedék, az a hely, ahová mindig hazatérhetünk, ami biztonságot nyújt nekünk. Senki nem zavarhatja meg nyugalmunkat védőbástyánkban. Otthon lenni jó, az egyetlen hely, ahol úgy teszünk mindent, ahogyan a kedvünk tartja.
És most repüljünk el messze a csillagokba, tárjuk ki ablakainkat, gyönyörködjünk a látványban. A legragyogóbban tündöklő nagy csillagot választottam kívánság-teljesítő csillagnak. Időnként felnézek rá, beszélek hozzá magamban, elmondom bánatomat, hálát adok a jó történésekért.
Annyira megnehezítette az élet helyzetemet, amióta erkély nélküli bérházba kényszerültem, hogy ezek a csodák kimaradtak az életemből. Régebben hatalmas erkélyemről végig néztem bíborszínben pompázó naplementét, élveztem az ég minden ajándékát, melyet nekünk adott, földi embereknek.
Ebben a pillanatban több millióan nézik a csillagos eget, s mondják el kívánságaikat. Sokan utaznak, egzotikus helyeken, távol-keleti vidékeken nyugodnak le. Egyszeri életében minden embernek járna, hogy megismerje a világ csodáit. Persze, ez is pénz kérdése.
Egyszer azt írtam, a pénz a fekete mágia szörnye. Sokan nem szeretik, mégis nélkülözhetetlen az életben maradáshoz, a kikapcsolódáshoz, minden napi eleségeink beszerzéséhez, sőt az egészséges élet fenntartásához is.
A szerencsések táborába tartozni jó, s még boldogabb az az ember, akinek teljesülnek a kívánságai.
Sokszor gondoltam magam egy új világba, ahol mindenki jó és harmonikus, kölcsönös tiszteletben élnek, nem ismerik a rosszat, a bűnt. Nincs szükség rendőrségre, bíróságra, mert senki sem ártana soha másoknak még gondolatban sem. Mindez csak utópia, már soha nem valósulhat meg.
Legalább álmodjunk, beszéljünk, írjunk róla, hogy ilyenkor ne a szomorú valóságot tapasztaljuk, hanem a rég áhított, szép világot!
szerda, 2011. április 13.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. H.Kohut Katalin (#24767) | 2011. november 02. 20:10 |
Nem errefelé halad a világ, a rosszabbikat választotta... | |
| |
2. epipapi (#24672) | 2011. október 25. 18:19 |
Nagyon megérdemelnénk már... | |
| |
