Reinkarnáció

Szerző: KödmadárDátum: 2013. szeptember 04. 16:09

Műfaj: VersCimkék: vers

Időm végtelen tengerén szemlélem véges életem.
Hiszem, korábban voltam már itt, és még sokszor megteszem.
Lehettem régen csipke ruhás, ékköves úri dáma,
Hat lovas hintóval hercegek kísértek el színházba,
Nagy estélyimhez Párizsból hozta szolgám az anyagot,
Topánkámban aprót léptem, kacajom szívekig hatott.
Voltam már talán fekete rabszolga is Afrikában,
Megbélyegeztek, s bár nem vágytam, egyszer hajóra szálltam.
Sorsom sötétkék óceánján hónapokig eveztem,
Megváltó békém jeltelen sírba kaparva kerestem.
Voltam talán boszorkány is az éjsötét középkorban,
Gyógyítottam fűvel, virággal, majd máglyán meglakoltam.
Az újkorban azt hiszem, szakadt és éhes koldus voltam,
Kezem kinyújtva kértem, hangosan senkihez sem szóltam.
Ki van zárva! Nem, koldus az nem lehettem soha mégsem,
Akár milyen nehéz volt is létem, mindig lánggal égtem!

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.