Segíts, ha tudsz!
Dátum: 2012. november 01. 18:13Műfaj: PrózaCimkék: feladás |  |
Az ember ereje véges, aki megpróbál segíteni a bajbajutotton, de kíméletlen, ha megélhetése kerül veszélybe az értelmetlen, hiábavaló küzdelem, az ellenállás lassan felemészti.
Az asszony egyre csak nézi a kis cetlit. Többször is elolvasta már, amit a nő üzenetképpen ráfirkantott, egy gyűrű kíséretében, türelméért, amivel ő nem akart tovább visszaélni. Köszönetképpen szánta, ennyije maradt, amit az asszonynak adott, „Boldog Karácsonyt” kívánva.
A sarokban összepakolt, tisztára mosott ruhái szépen sorakoztak. Táskák, szatyrok, a mindene.
Az asszony erősen töpreng, megpróbál egészen a lelke mélyéig látni, vajon jót cselekszik-e? Ha hagyja a nő menjen a maga útján. Járja végig ismét a poklot, amit már annyiszor, de most már minden segítség nélkül.
Rájött, nem lehet egy személyben mindenki jótevője!
Mikor lépi túl az ember önmaga határát, amit már nem lehet tolerálni, elnézni, elviselni? Nincs már megbocsátás, nincs több idő, elfogynak a lehetőségek a hogyan továbbra? Hogy segítsen? Már csak egyedül a józan eszére hallgathat. Rádöbbenve arra az érzések nélküli, rideg és kegyetlen valóságra, hogy itt a vége. Nincs tovább! Ennyit bírt el! Hol van a tűrőképesség határa?
És az a másik, aki kér, elfogad, ígér, de újra, meg újra csak hazudik, becsapja, nem tud, vagy nem akar változtatni a rossz életén, mittudoménmiért? Dehogynem tudja!
Újrakezdés, ha létezik olyan, egyedül nem megy!
Eszébe jut mit is kért tőle, amikor befogadta. Ígéret volt bőven, rengeteg, ami sokáig váratott magára. Az asszony újra meg újra megpróbálta jobb belátásra téríteni, hogy nem lehet ugyanott folytatni az életét, ahogy régen, ott, kint az utcán. Azt abba kell hagyni! Hányszor kérte, szakítsa meg rossz „barátaival” a kapcsolatát. De hiába.
Nem fogta fel kellő súllyal, hogy az utcáról mentette meg őt, amikor hozzá fordult, mert már senkije sem volt, senkinek sem kellett. Se az apjának, amíg élt, se a testvérének, aki még van, se a barátjának, aki még úgy ahogy megvolt. Őket is becsapta. Nekik is hazudott. A sok be nem tartott ígéretek. Nem tudott szakítani a múltjával, vagy nem is akart. Legalábbis nem úgy, ahogyan kellett volna. Leülni, józanul átgondolni, mit is tehet ebben a helyzetben? Megpróbált munkát találni. Az ajtók sorra csukódtak be előtte. Mindenhonnan kidobták. Csak ígéretek voltak. Amitől viszont nem lehetett jóllakni. Pénze sem volt, csak egy rossz előélete, amiből ha szeretett volna is kijutni, segítség nélkül lehetetlen. Olyan volt, mint egy buldózer. Mindig ment, rohant, ügyeket intézett. Fantasztikus energiával dobta bele magát szinte mindig ugyanabba az életbe, amit régebben művelt.
Azt tudta, hogy nem lehet belenyugodni abba, hogy itt a vége, hogy nincs megoldás. Újra meg újra megpróbálta megértetni, beszélni vele éjszakába nyúlóan, aminek a végeredménye mindig ugyanaz, egy be nem tartott ígéret volt. Hiába mondta, hogy segítséget csak ahhoz tud adni, ha új életet kezd, ahhoz nem adhat, hogy tovább folytassa a rossz életét. Nem tudta letörni az ellenállását, megakadályozni a menési kényszerét, ami újra az utcára vitte, és ahonnan már nincs visszaút.
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#26135) | 2012. november 06. 11:39 |
A probléma megoldódott! Köszönöm. Puszi, Éva | |
| |
2. Zseva (#26134) | 2012. november 06. 09:41 |
Ok. Vettem az adást. Keresem a moderátort. :-) Puszi, Éva | |
Válasz Macska hozzászólására (#26133). |
|
3. Macska (#26133) | 2012. november 06. 09:33 |
Kedves Éva! A Csapda... (1) című írás valamiért nem jelenik meg, pedig már igen kíváncsi vagyok rá. Hibát jelez az oldal. Szerintem valamilyen gombnyomás szükséges még a moderátori oldalról. Üdv: Macska | |
Válasz Zseva hozzászólására (#26128). |
|
4. Zseva (#26128) | 2012. november 05. 20:04 |
Kedves Macsek! Nem akartalak sokáig váratni. :-) Megpróbáltam átadni, amit átéltem életem egy időszakában. Lehet, hogy ő mégsem ilyen, de én ilyennek láttam akkor. Rövid, pár sorban persze nem könnyű egy karaktert bemutatni. Az érzéseket, a tapasztaltakat mondatta el velem. Hogy a "jó", ami bennünk van valahol, mennyire tud érvényesülni egy adott szituációban. Hát erről szól ez a kis szösszenet. Remélem megoldódott azóta a helyzete, lehet nem úgy, ahogy én szerettem volna, de ezzel neki kell együtt élni! Aggódtam a másik sorsa iránt, amikor még a magunkét is nehéz volt irányítani. Mindkettőnknek nehéz volt. Akit befogadtam, abban bízva, hogy előbb vagy utóbb, de magára talál. Ugyanakkor magam is vívódtam, és a lányomról sem feledkezhettem meg. Ő is igényt tartott rám. Saját életem mellett felelősséget éreztem egy másik, egy majdnem idegen ember iránt is. Nem vártam hálát, de az időszakos eltűnései fenekestől felforgatták az otth | |
Válasz Macska hozzászólására (#26122). |
|
5. Macska (#26122) | 2012. november 04. 22:54 |
Kedves Éva! Üdv újra! Nagyon igaz minden sor. A legtöbb felnőtt emberen valóban nem lehet gyökeresen segíteni. Általában nem úgy és nem arra használja a segítséget, amire kéri vagy amire szívesen adnánk. Aki már eldöntötte az újrakezdést, komolyan is gondolja, és nem riad vissza a rá váró erőfeszítéstől. Vele ellentétben, aki pedig csak belátja, hogy az újrakezdés lenne helyes, annak akarni segíteni nem tudunk, márpedig csakis az egyén szándéka dönti el, hogy mit kezd magával. | |
| |
