Semmi más nem számít
Dátum: 2013. augusztus 22. 12:46Műfaj: NovellaCimkék: heinz, kolberg |  |
Te mit tennél hasonló helyzetben? Szóval, csak úgy eszembe jutott. Semmi extra. Jing és Jang. Az emberi tevékenységnek nem sok értelme van, mégis kinyitom a sört mobiltelefonnal.
Egyszer úgy alakult, hogy két kemény téli hónapot Norvégiában, egészen pontosan Narvikban kellett töltenem. Akkor szörnyűnek találtam -aljas merényletnek jól megszokott életemmel szemben-, de mostanra már egy kellemes emlékké változott, egy sorsfordító utazássá, amely után más emberként tértem haza. Semmi különös nem történt, ültem egy jól fűtött szobában, és könyveket olvastam, néha pedig a közeli kocsmában mulattam az időt. Szóval nem köthető semmilyen eseményhez az én átváltozásom. Illetve, azért ez így nem teljesen igaz. Egy újságcikk a “bűnös”. Olvastam egy férfiról, aki megölt három embert, elrabolt nem kevés pénzt, leült 14 évet, és nem mellesleg cellatársa történeteiből írt egy könyvet, amely aztán bestseller lett. Csak egy hír a sok közül, gondoltam. Aztán elolvastam a könyvet. Nem is tudom, hogy mihez is hasonlítsam. Mintha egy aushwitzi túlélő úgy tálalná a náci haláltáborban eltöltött idejét, mint ha az egy nagy kaland lett volna, egy mókás kis pihenés. A könyv elolvasása után az embernek kedve lenne egy fejszével beállítani anyósa fejéhez, mert az mekkora buli. Egy kis vér? Ugyan már!
Ebből jó kis sztori lesz, a szerkesztőm zabálni fogja! Úgy döntöttem találkozom ezzel az emberrel, és egy interjút készítek vele. Akkor még nem sejtettem, hogy ez több lesz, mint egy beszélgetés, egy alámerülés Hádész legsötétebb bugyraiba.
[ Az ügyben érintett, fontosabb szereplőkkel készített interjúk írott változatából a kérdések kimaradtak, hogy egyfajta monológként erősítsék a történet drámai jellegét -szerk.]
A bábok mesterei
Tudja az uramat egy kicsit megviselte az eset. Nézze csak meg, ott ül kint a gyönyörű teraszunkon és néz a semmibe.Kimehet, de úgysem beszél magával. Ritkán szól, éjszaka is gyakran felriad, motyog álmában. Szegény pára. Talán majd idővel kiheveri, nem akarom háborgatni. Kemény, egyenes ember az én férjem, bárkit megkérdezhet a faluban, nem fél ő senkitől és semmitől! Huszonöt évet lehúzott abban a börtönben. Főtörzsőrmesterként nyugdíjazták, többször is kapott kitüntetést. Vele aztán nem lehetett szórakozni, tudta ezt minden rab. Szigorú és emberséges volt minden elítélttel, pedig aztán gondolhatja, hogy milyen alja emberek ültek ottan. Persze,persze a gyerekgyilkosokat és az erőszaktevőket ő se kedvelte. Talán gyakrabban eljárt a keze, nem tudom, ő itthon sohasem beszélt a benti dolgokról. Egyszerűen gondolkozott mindig is: jó és rossz, fény és sötétség, érti ugye, hogy mit is akarok mondani.
Most meg, hogy élvezhetné a nyugdíjas éveit, mardossa a lelkiismeret. Igen vele kapcsolatban. Egy gyilkos miatt, akinek három ember halála szárad a lelkén! Az a szörnyeteg egy csecsemővel, egy öregemberrel és egy terhes anyukával végzett! Megáll az ész! Na neki aztán a pokol jutott a börtönben, az uram gyakran büntette, most meg szánakozik miatta. Most mondja meg magának nem borul el az agya ha ilyet hall! Nem iszik az, azért nem aggódom, magunk közt legyen szólva, bár inna, akkor nyugodtabban aludnánk. Már a kántort is megkérdezte, de ő se tudott rajta segíteni. Most azt vette a fejébe, hogy felkeresi azt az embert és bocsánatot kér tőle. Most erre mit mondhatnék! A feje tetejére állt a világ!
A kép elsötétül
Már a könyv előtt is kiderítettem mindent. Az interneten minden ott van csak tudni kell keresni. Vágod? Na figyuzz ide, röviden összefoglalom, mert nincs sok időm, aztán a többit majd átdobom e-mailban. Igen együtt jártunk, de igazából nem tudom, hogy mit evett rajtam, tudja ő az a fajta csajszi volt, aki annyira szemérmes, hogy ha csókolózást lát valahol, akkor menten elpirul. Én csipáztam ezt a visszafogottságot, a suliba is mind olyan bulák járnak akik fűvel-fával. Na nehogy félreérts, bírom én a lazaságot, meg a bulikat, egy kis potya cumizást sohasem utasítok vissza, de valahogy mégis szerettem vele lógni. Na, szóval látom náluk, hogy a képeken mutterja meg faterja mellett van egy másik fószer is, a nagybátyja. Kérdezem, hogy hol van, azt mondják külföldön dolgozik, de még ünnepekkor se látom sehol.
Hogy is van ez? Ne nézzenek már madárnak. Pár kattintás, aztán már látom is, hogy sitten ül elég régóta. Egy tömeggyilkos! Dehogy nem az! Három ember az már tömeg és kész. Mekkora királyság! A csajom családjában van egy gyilkos. Kérdezem anyját, elsírja magát, mondja, hogy ne szóljak a lányának, ő meg már ott áll az ajtóban. Persze, hogy gáz, nem akartam én balhét csinálni. Frankón leléptem annyi szent. Pár nap múlva visszanéztem, mondtam, hogy menjünk be hozzá. Ja, akkor adta nekem fater oda a mercit, mert beújitott egy pajerot, végül is csont nélkül leérettségiztem, szóval ez nekem járt. A mutterja persze nem akart jönni. Igen én vezettem, húzott a verda rendesen. Ne kóstolgassál már, azt a kanyart igen is be lehet venni akkora sebességgel! Nem jött össze, most mit kell akkora feneket keríteni neki! Oké, hogy kómába került, de én is három hétig gipszben voltam. Szóval a haveroknak már megígértem, hogy meglesz a közös fotó, de sajna jegelni kell egy kis időre.
Nem, nem láttam előtte, hiába nézel így, de tudtam a hegről, meg a műtétről, mert elmondta.
Biztos, hogy ő tette, ha engem kérdezel. Egyik este átgurultam a tolószékkel hozzá, hogy megnézzem, benyitok erre, meg ott van ő, áll az ágy mellett, és kajakra ott a párna a kezében, érted. Láttam a szemében, nekem elhiheted. Olyan sietve faroltam ki onnan, ahogy csak lehetett. Temetésen még találkoztunk, de nem beszéltünk. Ő nem hibáztat engem és én sem őt. Na most már le kell lécelnem, majd még ütközünk.
Szentebb, mint te
Csak nyugodtan, én ráérek! Naná, hogy elsütöm ezt a viccet minden alkalommal. Én itt fogok elpatkolni. Már, hogyne lennék ártatlan, itt mindenki az! Megbántam minden rosszat, itt van idő gondolkozni. Hosszú a bűnlajstromom az már igaz. Igen így van, itt sokan megtalálják Jézust, rám ezek a dolgok sohasem voltak hatással. Templomba csak lopni jártam. Hány embert öltem meg? Egy idő után már nem számolod. Mozdulni se bírok, úgyhogy kár beszarnod, amúgy is csak ugrattalak. A feleségemet és az anyósomat daraboltam csak fel egy fejszével, meg még vagy féltucat rosszfiú szaladt bele a bicskámba. Nem, a drogbizniszben én nem voltam benne, és lányokat sem futtattam. Loptam, csaltam, hazudtam, mást nem. Jogosan vagyok most itt, a társadalom kirekesztett magából. Mi a fenét csinálhattam volna. Nem fogok elmenni asztalosként dolgozni, amikor egy este többet kerestem, mint egy szakmunkás egy év alatt! Pedig arany kezem van, azt elhiheted, gyönyörűséges bútorokat tudtam csinálni! Most már nem számít.
Amikor bekerült hozzám, már akkor láttam, hogy nem egyszerű eset. Lövése nem volt arról, hogy milyen is a börtön. Nem csicskáztattam én senkit sem, az nem az én stílusom, de szeretem időben tisztázni a viszonyokat. Mondom neki: “ülsz,oszt kussolsz!” Erre ő meg azt kérdezi, hogy tudom-e milyen kék a tenger Krétánál? Ki a fenét érdekel? Gondoltam még egy fickó, aki adja a bolondot, hátha kikerül innen, de láttam a szemében, hogy nem így van. Szóval így kezdődött. Hamar kijöttünk egymással, nem nyafogott, pedig elég sokat kapott. Tőlem nem, a fegyőrök osztották rendesen, pedig amikor megtudtam, hogy kit tettek be mellém, akkor bennem is felment a pumpa! Nem is tudja, milyen hajszálon múlott az élete. De azonnal elmesélt mindent, úgyhogy megértő voltam. Én nem vagyok jó ember, de ő kétségkívül az! Olvasott egész nap, én meg csak löktem neki a különféle sztorikat. Egyszer aztán megunta, mondta írjuk le, aztán majd később még lehet belőle valami. Na így lett ez a könyv! Persze most is bejár, készül a folytatás. Jó magaviselettel felezték. A baleset után megváltozott, kihunyt a fény. Mint a vadonban befogott és rács mögé dugott vadállatoknál. Persze ez érthető. Hiába ült tizennégy évet, bár szerinte nem így van. Ő tudja. Nem köszönöm nem dohányzom. Nekem hiányzik a kinti élet. Szívesen megnézném, hogy milyen kék a tenger Krétánál.
Szomorú, de igaz
Belefáradtam ebbe az egészbe, de nem pihenhetek, tudja. Most őt kell támogatnom, másom úgy se maradt. Örülök, hogy kiengedték, sokat tett értünk. Kígyót-békát kiabáltak rá, most meg őt istenítik. Tette a dolgát és kész. Én is sokat szenvedtem, de ő még többet. Legalább most már kint van. Nem akart ő megölni senkit, csak szerencsétlenül alakultak a dolgok. Pénzre volt szükségünk, hogy a lányomat megműtsék külföldön. Nekünk nem volt annyi és nem is tudtunk kölcsönkérni senkitől sem. Már hogyne jártam volna én a bankokat! Egyik-másik adott is volna, de erre a házra és a takarítónői éhbérre nem tudtak annyit adni, hogy elég legyen. A férjem könyörgött a főnökének, hogy adjon kölcsön neki, aztán meg évek alatt ledolgozza, de ő inkább valami focicsapatot támogatott, meg lecserélte a kocsiját. A férjem bele is betegedett ebbe, cukros lett és leszázalékolták. Mindent megpróbáltunk. Hiába.
Bátyám vetette fel, hogy segít valahogy, persze akkor még nem tudtam, hogy így. Már külföldön voltunk, amikor önként feladta magát. Haragudtam rá, már hogyne haragudtam volna rá! Vér tapadt ahhoz a pénzhez, de örültem, hogy sikeres volt az átültetés. Nem tudtam neki megbocsájtani, hogy ilyen szörnyű dolgot követett el. Évekig nem is látogattam. Csak aztán amikor valamelyik újság újra felkapta az ügyet, és elkezdek kiderülni a dolgok, akkor változott meg a véleményem. Elítélem én az ilyen bűnöket, de hát megbűnhődött érte. Mindhárom gyilkosság baleset volt. Ezek tények, kérem! Az öreg uzsorás agyvérzést kapott és azért veszítette el az egyensúlyát, azt a babakocsit meg az a részeg lökte ki az úttestre, amikor rájött, hogy nem ő a gyerek apja. A terhes nő? Szándékosan dobták ki az autóból, vmi szipus kurva volt az kérem! Jó-jó értem én, ha nem tör be oda, és utána meg nem menekül az utakon száguldozva akkor ez nem vele történik meg. Rosszkor volt rossz helyen. Ennyi!
Mondhat bármit én akkor is így gondolom! A pénzt meg onnan vette el ahol volt. Mit gondol, kemény verítékes munkával szerezte az a vén disznó azt a sok pénzt? A fenéket! Nekünk is adott volna, de inkább nem mesélem el, hogy milyen feltételekkel. Vállalhatatlan volt, na! Nem is értettem, hogy mit lófrál azzal a hülye gyerekkel, de hát megtiltani nem akartam. Gazdag apuci elkényeztetett kölyke. Minden ment volna szépen ha ő nem kavar bele. A bátyám kiszabadul, azt mondjuk most jött haza külföldről, és ennyi. Ez volt a kevésbe fájdalmas. Nagy veszekedés lett belőle. Napokig ki sem jött a szobájából. Elhiszem én, hogy egy ekkora terhet nehéz cipelni, ezért is jobb ha az ember nem néz be a paraván mögé. Mindenáron látni akarta. Én nem értem rá. Remélem egyszer megbünteti őt is az isten, mert a lányom még ma is élne, ha nem ül be mellé. Biztos menősködni akart, vagy ilyesmi. Hál a jó égnek nem is láttam azóta. Nem hiszem, hogy ő tette. Az orvosok nem sok jóval bíztattak, kevés esélyt adtak, hogy valaha is felébred a kómából. Szóval mindegy is. Csak éldegélünk tovább, mert élni kell!
Elidegenedés
Itt vagyok, kérdezzen. Igen, szerettem. Nézze így nézett ki négyévesen. Zabálnivaló, nem? Csak éltem bele a vakvilágba, mindenféle célok nélkül. Azt csináltam, amit mondtak: tanulj, hát tanultam. Sportolj! Fociztam megye kettőben. Menj el dolgozni! Elmentem esztergályosnak a vasútfenntartóhoz. Kaparj, vagy elkaparnak! Házasodj meg! Elvettem az első nőt, aki hajlandó volt hozzám jönni. Vegyél lakást! Két év után hitelre vettem egyet, nemrég telt le a törlesztőrészlet. Feleségemé lett. Nem, fél évig bírta, addig rendszeresen járt hozzám, aztán láttam rajta, hogy csak púp vagyok a hátán, úgyhogy szép csendben elváltunk. Az ember nem várhat el ekkora önfeláldozást. Nem kell mindig együtt úszni a delfinekkel. Csak úgy eszembejutott. Nem baj ha nem érti. Láttam rajtuk, hogy hiába kapálóznak, képtelenek a felszínen maradni. Nem, nem önzetlenül segítettem. Régóta vártam már valamiféle lehetőségre, amivel kiléphetek addigi életemből. Illúzió az egész! Megvolt mindenem, ami egy tisztességes élethez kell, de úgy éreztem, hogy mégsem állt össze egésszé. Mint amikor a kirakós darabra megvan, de tele van olyan elemekkel, amelyek nem ahhoz a képhez valók, így nem lehet kirakni. A társadalom elvárásai, meg hasonló baromságok. Rendes élet. Mindig is lázadó voltam, az viszi előre a világot. Ne fogadj el semmit olyannak, amilyen, csak ha már megbizonyosodtál, hogy tényleg olyan. Öregapám is minden télen kirakta a pincébe az egérfogókat. Kérdezem: “mit csinálsz”? Az egér az kártékony, el kell pusztitani. Miért, mit tesz? Megöl? Majd ha nagyobb leszel megérted! Na, persze! Gondolom ő is ezt látta az apjától.
Á, én azt pontosan kifigyeltem. Tudtam mindenről, mit,mikor csinál, hol tartja a pénzt, meg ilyenek. Már megtömtem a hátizsákot, amikor hallom, hogy a hálószobából egy tompa puffanás, majd hangos csörömpölés hallatszik. Odamentem, és látom, hogy az öreg ott fekszik lent a földön vérző fejjel. Antik,rusztikus ágya volt, a sarkának esett neki, a kezével meg a közeli asztalról magával rántotta a terítőt. Gondoltam segítek, de a zajra felébredt a nővére, úgyhogy sietve távoztam. Alig indítottam el az autót, már segítségért rikoltozott az ablakból. Nem ezt még nem meséltem el senkinek sem, csak a cellatársamnak. Szóval ráléptem a gázra. Csak az utolsó pillanatban vettem észre a babakocsit. Elrántottam a kormányt, de így is elkaptam. Éjjel kettőkor mit keres egy csecsemő az utcán? Persze, hogy megálltam, de akkor már egész közelről hallottam a szirénázást. Hátranéztem, látom ám, hogy azok ugyanúgy tovább veszekednek, mintha semmi sem történt volna. Hajtottam tovább, nem láttam, hogy egy csecsemő lett volna abban a babakocsiban, csak később tudtam meg. Sajnálatos eset. A belvárosban már lassabban mentem. Nem, csak simán kinyitották a hátsó ajtót és kidobták a nőt, én meg a szomszédos sávban áthajtottam rajta. Hirtelen történt minden. Láttam a visszapillantóban, hogy valaki megáll neki segíteni. A pénzt odaadtam, ők meg másnap már mentek is ki külföldre, a donor már ott várta. Feladtam magam. Lett ingyen szállásom, kajám, olvashattam kedvemre, nem kellett semmit sem csinálni. Na persze, nem volt olyan kellemes, de el lehetett viselni. Az elején nehéz volt, mert rám sütötték, hogy gyerekgyilkos, aztán a fegyőrök keményebben bántak velem. Igen, ma is megtenném! Megmentettem egy ártatlan gyerek életét! Valahol talán ő adott értelmet az én életemnek. Szóval nem hiába követtem el azokat a bűnöket. Nem bántam meg! Felháborító a kérdés! Az a párna a feje alá került, nem pedig a fejére. Az orvosok azt mondták, hogy leállt a légzése. Jobb is így, az már nem élet lett volna. Hála istennek szépen fogy a könyv, úgyhogy folytathatom, azt az életvitelt, amit a börtönben, persze némi plusszal. Igen, most is csak a következő könyvhöz gyűjtöm az anyagot, azért utaztam ide, különben Krétán éldegélek egy tengerparti szállodában.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pyrrhusz (#27847) | 2013. augusztus 28. 16:22 |
Ma már lehet, hogy így van, de anno még kemény pénzeket kellett leszurkolni, hogy segítsenek az emberen. Ne feledjük, hogy főhősünk 14 évet ült a sitten. :-) | |
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#27837). |
|
2. L.I.Zet (#27837) | 2013. augusztus 27. 21:54 |
Érdekes, jó írás véleményem szerint, bár ez a transzplantációs dolog nem stimmel igazán. Ha valaki rászorul, akkor Európában a társadalombiztosítás fedezi a költségeket. Ez egy kicsit amerikaias műkönnyfakasztó fordulat. | |
| |
3. Nem Tom (#27836) | 2013. augusztus 27. 21:20 |
Csak kicsit rappelek, bár ebben a Lacó (Black Ice) a nagymester | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#27835). |
|
4. Pyrrhusz (#27835) | 2013. augusztus 27. 20:50 |
Ó,dehogy. Az idézet a FESTŐK FESTŐJE; Salvador Dali pszichomókusokat őrületbe kergető elméjének szüleménye. Már ritkák itt a régi jó parázs viták, vagy csak én nézek be hébe-hóba? :-) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#27834). |
|
5. Nem Tom (#27834) | 2013. augusztus 27. 20:07 |
Ja, az első idézet tőled van. | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#27833). |
|
6. Nem Tom (#27833) | 2013. augusztus 27. 20:06 |
"Atmoszférikus koponya zongorát szodomizál" Na ehhez mit szólsz? Egyébként örvendek, hogy megint betetted a lábad. És, ha majd írsz is valami jót "akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!" Na, mit szólsz milyen hülyéket tudok írni? :))) (Petőfi S) | |
| |
7. Pyrrhusz (#27829) | 2013. augusztus 27. 18:21 |
Aki Korán(nal) kel, "üde tavaszi történetet" lel! Én is "lelkemben kis rőzsedalokkal" érkeztem a kisbetűs életbe, aztán idővel ez lett belőle.:-) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#27825). |
|
8. Nem Tom (#27825) | 2013. augusztus 27. 06:02 |
Szassz Pyr! Végre valami üde tavaszi történet. | |
| |
