Szabadság!
Dátum: 2015. január 04. 12:37Műfaj: PrózaCimkék: emberbaráti szeretet, sors, élet, figyelem |  |
"Tudd meg: szabad csak az, akit szó nem butít, fény nem vakít. Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, a látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója /Heltai Jenő/ Szabadság"
Néha úgy érezzük,
az élet kegyetlenül elbánt velünk.
Nem azt kapjuk, mit a sorstól megérdemlünk.
Fonákja e világ önmagának, így látjuk.
Egyiknek túl jól megy a sora, a másiknak alig.
Van kinek már célja, dolga sincs,
üres zsebbel az élete már nem egy nagy kincs.
Ekkor jön egy "dalia", nem fehér lovon,
és kezét nyújtja, felemeli, azt adja amije van,
nem vesszük zokon.
Mindig mondta ki ő, de mégsem hittük el.
"Sanyarú" sorsú barátunk lehorgonyozni,
itt sem, ott sem akar, talán már nem is mer.
A körötte zajló világban egy ideig jól érzi magát.
Majd magára marad.
Kezébe venni sorsát egyedül már képtelen,
a felé nyújtott kezeket elfogadni kénytelen.
"Vénája" hajtja, egyik helyről a másikra űzi,
néha már az se számít, hol fogja lehajtani fejét.
Késő, mire észbe kap, hogy élete kisiklott,
elfogyott ereje, míg egyiktől a másikig kaptatott.
Elbántak vele a "panaszosok", miután
oly sokakat becsapott.
Kiadták az útját, pedig ő csak annyit tett,
mit magából adni képes volt, elég keveset.
Nem mást kapott vissza, annál sokkal többet.
Visszakapta, mit az utca kínált: a "szabadságát"...
Eddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#30095) | 2015. január 16. 14:57 |
Köszönöm kedves idegen! Szeretem az olyan embereket, akik állják a szavukat és következetesek... Tartják magukat az ígéretükhöz... Igyekszem rászolgálni, hogy én se okozzak csalódást... Nem mintha én nem olvastam volna a verseidet, de mint amatőr annál jobban, mint leírtad nem tudnám úgy szavakba foglalni... ezért, ha nem is írok alá, de az olvasóid között ott vagyok... Jó pihenést kívánok! :-) | |
Válasz idegen hozzászólására (#30094). |
|
2. idegen (#30094) | 2015. január 16. 11:15 |
Most már elolvastam.És értékelhetném a stilisztikát, a gördülékeny mondatfűzést,s egyéb szépen hangzó szakkifejezésekkel tetszeleghetnék...nem teszem, mivel én valóban csak amatőr módon voltam, és vagyok jelen. Tetszik a stílus, a megfogalmazás,és megérint a mondanivaló. Azt hiszem erről szól (vagy erről kellene szólnia) az irodalom.A történetben leírtakról alkotott véleményem pedig nem lehet objektív, mivel nem ismerem a szereplőket,csak kiragadott képeket látok a filmből, ami az élet..... A" versikéről" pedig csak annyit : Te legalább nem fűzöl hozzá kétoldalas magyarázatot, ami a "szabadvers"szépségét, tökéletességét magyarázza. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#30092). |
|
3. Zseva (#30092) | 2015. január 15. 21:36 |
Így igaz! Általánosságban is... E/3 személyben is Nem rólam, hanem "róla" van szó! - Nem csak kivételesen... Szinte mindig! :-) Kedves idegen!... Szerintem még nem olvastad a "Neked szól!"... írásom és ami azt megelőzte a "Fonák" c. cikket, akkor lesz tiszta és világos, hogy miért született meg ez a versikém, amire más durván valami egészen más kifejezést használna... Ami igaz, igaz! Én nem vagyok egy versíró... én a prózát szeretem! :-) | |
Válasz idegen hozzászólására (#30089). |
|
4. idegen (#30089) | 2015. január 15. 18:54 |
Tényleg nem egyszerű. Az élet nem az.És minden helyzet más, nincs sablon a jóra.És ne legyen lelkiismeret furdalásod semmiért, csak te mondhatsz magad felett ítéletet, mivel csak te látod a saját szemszögedből. ......És minden szemszögből másnak látszik ugyan az a kép! | |
Válasz Zseva hozzászólására (#30088). |
|
5. Zseva (#30088) | 2015. január 15. 16:38 |
Kedves idegen! Ha ez olyan egyszerű lenne?! Szerintem egyik sincs tisztában ezzel, aki ad és aki kap..., mert másként fogadja, aki kapja... Ott ahol van, kevésbé hiányzik... "Ahol egy ember jóllakik, ott kettőnek is telik".../ Mit értünk, érthetünk "Minden" alatt?... Azért egyik oldalon se mondhatja magát krőzusnak az illető... /már csodák sincsenek... / Oly korban élünk - élek - ha kapok valamit, elfogadom... / Ajándék lónak pedig nem nézem a fogát. Egyszerűen rávisz az élet kényszere, hogy olyat tegyek, amit pár évtizeddel ez előtt még nem biztos, hogy megtettem volna... (pl. megalkuszom a sorsommal..., fejlesztem tovább a tűrőképességemet, v. kompromisszumot kötök...) Netán átmegyek abszolút közömbösbe és megvárom míg magától elsétál..., mert a legborzasztóbb, ha a végére nekem lenne lelkiismeret-furdalásom, hogy e "sanyarú sorsú" embertársamnak kitettem a szűrét... :-) | |
Válasz idegen hozzászólására (#30086). |
|
6. idegen (#30086) | 2015. január 15. 15:45 |
Kommentálnám....., (a cikket).... ám nem vagyok barátja senkinek./Amikor odaadom az utolsó ingemet,/ akkor a legtöbbet adom./ S vajon,/akinek adom,/ tudja-e hogy mindent megkapott?/ | |
Válasz Zseva hozzászólására (#30080). |
|
7. Zseva (#30080) | 2015. január 15. 07:03 |
... Segítsek?... de szerintem te magadtól is rájössz melyik cikkhez kapcsolódik... Köszönöm idegen, hogy idáig eljutottál! | |
Válasz idegen hozzászólására (#30079). |
|
8. idegen (#30079) | 2015. január 14. 22:11 |
Ezen még rágódnom kell egy kicsit, de még visszatérek rá. | |
| |
