Szeress még

Szerző: Bangó JánosDátum: 2014. július 07. 19:26

Műfaj: PrózaCimkék: túloldal

Tudom, hogy daganat van a fejedben, és rágja szét az életünk.Én is haldoklom melletted. Ennyire mocsok ez az élet. Ne kiabálj ne ostorozz hisz én is szeretném a gyermekemet ha megszülnéd hagy ölelhessem az emlékeddel.

Szeress még

Kérlek!
Kérlek ne kiabálj rám!
Tudom, hogy daganat van a fejedben, és rágja szét az életünk.Én is haldoklom melletted. Ennyire mocsok ez az élet. Ne kiabálj ne ostorozz hisz én is szeretném a gyermekemet ha megszülnéd hagy ölelhessem az emlékeddel.
Halkan sikítom szerelmünk Istenhez hogy segítsen, ne csak gyermekem ölelhessem, mindig téged is, amíg világ a világ.
Szeress még!
Krisztus ad még egy esélyt, viszlek oldani élet értelmet hitbe, csak maradj még velem, örökké velem, hidd hogy család vagyunk. Krisztus szeret még!
Ölelném mindkettőtöket!

Két koporsó fekete halálfénye baktatott utcán, ezer szemből sós könnyek magasztalták a semmi útját. A halál útját. Poros láb taposta keréknyomok végén halálhópihék hullanak sírra,halál-fehér könnyek fájdalom tüzében hanyatló akarattal porba hullanak mint ezerszínű vágyak.
Aratott a halál!
Nem magyarázott Isten.
Minden életet fűszálkén porba hajlott tepert a semmi voltába és nem kérdezett semmit. Isten nem áldott kegyelmet és nem is kérdezett.
Szeretsz még?
Megyek, hárman leszünk a túlparton!
Fogod élvezni az utolsó zenét, a harsonát, mikor a szívedbe vág minden dallama?
Hurkot hurokkal tekertem az ősi fára, ha megyek.
Várj rám
Melletted örökkön örökké
In nomine patri et fili spiritus sancti
Szíved tiszta?