vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Tangó

Műfaj: VersCimkék: ha nézem

Tű simul a barázdához – mit magába rejt,
Dallamot és ütemet el, egyik se felejt.
Tétován topogva indul, majd bele lendül,
És a vérlázító zene halkan felcsendül.
Símul a kéz, feszül a vágy – derekat ragad
Útján a szenvedély, most már, egyenest halad.
Arcukon a vadság látszik, mi, nem tűr, ha él,
Égető tűz tűztől hamvad, csak is úgy alél.
Eldob és felemel eztán minden fordulat,
Sikkantva magához húz a részeg bódulat.
Felgyorsulva forog, szédít a ritmus, a vér,
Míg egy vonatként száguldva egyszer célba ér.
Tombolnak a lábak és – férfi, nő - csupán egy,
Egyként a nagyvilágba már örökre együtt megy.
Szemükben az élet, mi méltó jusst követel,
Szavára a zene, ami rögtön megfelel.
Megcsendesül, szívre hajlik és… közel enged,
Lassú ütem hosszasan, gyengéden melenget.
Eléri a hit a vágyat, mit most ölbe vesz,
És minden múló percet újra megfelez!
Még egy forgás, még egy szó, egy kinyújtott kéz,
Mi felsejlő múltból tán egy képet idéz…
De kibukkan a tű, engedi a lemez,
Mert tudja - máskor is majd örömet szerez.
 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.