Te tudod?
Dátum: 2013. június 18. 19:49Műfaj: NovellaCimkék: novella, idő, pillanat |  |
Várt rám valaki - azt hittem, vár - mert hónapok óta ezt írja, erről szólnak az átvirrasztott éjszakák, de már tudom, hogy csak a talmi fény csillogása, a hortobágyi délibáb játéka volt...
Korán keltem ma, s láttam felkelni a napot Pesten, ahogy bearanyozta a szürke betonfalakat, és csalóka koronát vont köréjük, mint a szentek festményein csodáltam gyermekkoromban. Vakító fénysugárban úszott minden.
Várt rám valaki - azt hittem, vár - mert hónapok óta ezt írja, erről szólnak az átvirrasztott éjszakák, de már tudom, hogy csak a talmi fény csillogása, a hortobágyi délibáb játéka volt...
A reggeli euforikus készülődés rémálommá forrta ki magát, mert az események további láncolata a vég árnyékát rajzolta a mocskos falakra. Rossz jel, mondta - és gyáván megfutamodott a csodák elől, amelyek az ajtóban álltak, hogy beengedtessék őket, és mannára éhezve várták, hogy, helyet foglaljanak a terített asztalnál, ahol a gyertyák fénye táncot lejtett minden tányéron, csillogó kristályon, s bársonnyal vonta be az asztal közepén ékeskedő virágcsokor pompás színeit.
Tudom, nincs vége még a napnak, nem bukott le végleg a lankák mögött, de holnap már nem kelhet úgy, mint eddig. Az már egy új nap, más vágyakkal és reményekkel, időtlen körforgásban emlékeztetve az elmúlt pillanatok véglegességére, a soha vissza nem térő alkalmakra, melyek bennragadnak a lélekben, és sajognak az idők végezetéig.
Nem, nem tűnt el minden nyomtalan, de már tudjuk, hogy hol a helyünk, hogy a félelem után vagyunk csak soron, és meg kell várnunk, míg minden rendben lesz, míg nem kell aggódni mások miatt. Hát nincs ilyen! Mindig van miért rettegni, mindig van, ki nem nézi jó szemmel vágyankat, a boldogságot, mely sugárzik a szürke hétköznapokon át is. Hiába várunk, mert nincs tökéletes pillanat! Nincs olyan, hogy most csak egy út legyen, a boldogságé. Mindig vannak kereszteződések, lehetőségek, hogy válasszunk, és soha, de soha senki nem mondja meg nekünk, melyik út hová vezet.
Dönteni tudni kell! Időben. Jól. Persze lehet sodródni az árral, mert az idő mindent megold. Krónosz? No nem, ő csak a mutatókat űzi, esze ágában sincs befolyásolni mindazt, ami történik közben! Ariadne is csak pörgeti a fonalat az ujjai között, játszva, mosolyogva nézi közben a fonál kis göcsörtjeit. - Ezt oldd meg barátocskám, ha tényleg kell neked! - és hallgatja közben a szirének énekét... Véged van, ha elvarázsol az ének, és nem tudod, miért ültél a bárkába...!
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27464) | 2013. június 19. 08:38 |
Töprengsz?.. Hiába... Várunk valakit, aki nem jön, mi pedig felmagasztaljuk a pillanatot, pedig utólag már tudjuk, belátjuk nem éri meg... Szép egy kora reggeli ébredés, tele várakozással... Azt kellene megcsodálni, a reggelt, és semmit sem várni... Én sem tudom... :-) | |
| |
