Tűnjön el a múlt!
Dátum: 2012. szeptember 22. 09:52Műfaj: PrózaCimkék: múlt, emlékek, felejtés |  |
Ami veled tegnap egyszer megtörténhetett, holnap megtörténik valaki mással hasonló. Ő is, mint te igyekszik elfelejteni, ami nem is olyan könnyű... most már te legalább tudod.
Egyre csak nézem a nőt, ahogy egykedvűen áll a tűzhely mellett. Reggelit készít éppen... valamit kavargat, de a figyelme egészen másutt jár. Emlékei másfelé viszik, érezhetően nincs jelen. Tekintete valahová a távolba réved... Képek jönnek-mennek, csak egy pillanatnyi villanások ezek, melynek lassan a hatása alá kerül... Átszellemült arca árulkodó, egy-egy mosoly jelzi az érzelmeit, az arcára ül, mely ott van benne, a felszínre hozva a tartalmat... Erősen koncentrál, újra felidézve, átélve szinte azt a kellemes emléket, ami ennyire ki tudta zökkenteni. Elfelejtve hol is van?... mígnem aggódó gyereke hangja rá nem döbbenti...
- Anyu!... valami ég!
Ekkor hirtelen feleszmél. Megtörik a kép. Éppen a reggelit készíti kettejüknek. Érzékeli a bajt. Rutinosan, gépiesen, kapkodva próbálja menteni a menthetőt.. Szabadulni igyekszik az előbbi hatás alól... a valóra koncentrálni, de csak kis időre sikerül, amíg elhárítja a bajt. Még mindig nincs jelen. Ismét elkalandozik átélve a történteket újra meg újra, mely olyan nagy hatással volt rá... Ezek a képkockák, villanások, a férfi vonásai, a mozdulatai, amelyek nem hagyják nyugton, akivel ott az utcán egyszer megismerkedett...
(Ha nem is érezte a megtestesült elégedettséget az életével kapcsolatosan, de sikerült egy idő óta érzésektől mentesen élnie a mindennapjait lányával, aki napi szinten igényelte a vele való törődést, az odafigyelést. Más dolga sem volt, mint percre megosztani vele a napjait, kevés időt hagyva önmagára, a töprengéseire, az emlékeinek felidézésére...
A társkeresése is csak szórakozásnak indult. Nem gondolta ő komolyan, nem is hitt benne, csak unaloműző, értelmetlen csevegésnek gondolta az egészet, mígnem egy szép tavaszi napon ez az ártatlannak indult cseverészés nem várt fordulatot vett konkrét cselekvésre kényszerítve őt...
Gondolkodásra sem adott időt a férfi, amikor elindult érte, hogy közelebbről is megismerkedjenek egymással...
Ez a végzetes találkozás, mint egy lavina söpör végig kényelembe merült, nyugalmas eddigi életén és nem várt érzelmeket hoz a felszínre benne... Felrúgva minden addigi szokásait veti bele magát ebbe a viharoktól sem mentes kétes kapcsolatba, amelybe egyre jobban belesodródik, de amelyből az idő előrehaladtával egyre inkább menekülni próbál...)
- Anyu!... Kifut a fazékból a leves! - szólal meg hirtelen megint a lánya.
A nő ijedten eszmél fel mi történik körülötte? Miért nem tudja ugyanúgy, mint máskor végezni a dolgát? Már dühös szinte magára. A gondolataira, amelyek újra meg újra feltörnek valahonnan mélyről. - Koncentrálj! - kényszeríti magát, hogy arra figyeljen, amit éppen tesz. Ideig-óráig sikerül csak fenntartania a látszatot, hogy ott van, ahol lenni akar. Azt már érzi mit kell tennie, ha nem akarja, hogy élete kártyavárként omoljon össze elveszítve mindent, ami még hozzá köti. De ehhez lehetetlent kíván. Azt, hogy tűnjön el a múlt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#25796) | 2012. szeptember 29. 08:15 |
Egy filmet, ami nagyvonalakban hasonlított a saját életemhez, néztem. Megpróbáltam összeeszkábálni ezt a részt kiragadva, ami így szokott történni a való életben. Majdnem sikerült. | |
| |
