vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Tüskés Pista

Műfaj: NovellaCimkék: pártérdek

A történet az ötvenes években szinte mindennapos, az akkori reakciók nem érthetőek mai szemmel, úgy látjuk, nincs semmi oka a bekövetkező lavinának, ami majdnem maga alá temette, Kemenest, és az egész pártbizottságot, komoly gondokat okozva a Megyének. Akkortájt ez így működött.

  A „forradalmi” tett

Tüskés Pista olyan erővel vágta be az ajtót, hogy a Rákosi kép leesett a falról, és ripityára tört, amikor kiviharzott a pártirodából. Tettét a pártvezetőség egyhangú döntése –kizárólag ilyen döntések születhettek - okozta: „Nem lehetsz csoportvezető Pista, ha nem lépsz be, A munkatársaid tisztelnek, a tudásodért, és hallgatnak is rád, egyértelműen te vagy a legalkalmasabb, de értsd meg, nem tehetsz mást be kell lépned! ” Pista egyetlen szó nélkül hagyta faképnél a vezetőséget, és az említett módon távozott.
Ez a váratlan reakció annyira meglepte az ott maradókat, hogy percekig meg sem tudtak szólalni, végül is Kemenes - a titkár - törte meg a kínos csendet: „Elvtársak! Tüskés magatartása nem méltó a szocialista embertípushoz, ezért a rongálásért, fegyelmi büntetésben kell részesíteni!” Szavai közben remegő kézzel szedegette le az üvegdarabokat az alig sérült fotóról, szerencsétlenségére az egyik felsértette a középső úját, és összevérezte vele a képet.  Ettől még jobban zavarba jött, gyorsan összegyűrte, és a léckeret darabjaival együtt, a szemétkosárba dobta.

Ilonka, mint a takarítónők közül a legmegbízhatóbb, - már 19-ben pártag volt az apja - a szokásos munkáját végezte e késő délutáni órán, a pártirodán. A porszívót megállítva értetlenül nézte a perzsaszőnyegen, a szétszórt üvegcserepeket.
Ez a 3x3 méteres eredeti perzsa, az elmúlt időkben a Gróf Konkorday villa ebédlőjében teljesített szolgálatot, ahova Kemenesnek –kertészként- sosem volt bejárása. Nem volt szíve otthagyni az enyészetnek ezt az értékes darabot sem, ezért első dolga volt kinevezése után elhozatni irodájába. A kitelepített grófék ott a Hortobágyon, úgy se vették volna semmi hasznát. Benne meg élt az a tévhit, hogy a szőnyegen járkálva, legalább olyan fontos embernek fog látszani, mint volt gazdája. No, de nem a szőnyegről akarok mesélni.
Az üvegcserepeket látva Ilonka elindult a folyosón lévő seprű-lapát kombinációért, észrevette, hogy az ajtó felett nincs ott a Rákosi kép, csak a képakasztó, és néhány porfolt árulkodik a helyéről. Azonnal megértette, hogy az üvegtörmelék a képről származik, és hirtelen visszafordulva meglátta a szemétkosárból kikandikáló vérrel összekent gyűrött képet is. Ijedtében levegő után kapkodva rogyott le az épp mellette lévő karosszékbe.
Ez a faragott karosszék, - másik három társával együtt - eredetileg Gróf Konkorday apósáé volt, ahol Kemenes kertészként… Bocsánat, hogy egyes berendezési tárgyakat érintve, azok eredetét is elmesélem, de ezek a tárgyak nagyon értékes darabok, és csak a Múzeum pártitkárának személyes közbenjárására maradhattak Kemenes irodájában. A faragott mahagóni íróasztal is onnan van, ahonnan a többi bútor, de annak – speciel - nem jutott szerep történetünkben.
Ilonka, amint elegendő levegőhöz jutott, meglepő következtetéseket vont le a látottakból, amit a telefont felemelve, Roboz elvtárssal - a Megyei Titkárral - is megosztott. Roboz anyja régi kapcsolata volt Ilonka apjának, még a 19-es időkből, ezért teljes mértékben megbízott a fiában.
„Jóska! Ezek a Kemenesék készülnek valamire. Képzeld, széttörték, és vérrel összekenve, a szemétkosárba dobták Rákosi elvtársunk összegyűrt arcképét, tudod azt amelyiken olyan barátian mosolyog. A Tüskés Pistát meg láttam feldúltan végigrohanni a folyosón, tudod akinek kulák volt az apja, és a sógorodat  költöztetted a házukba. Jó lesz ha vigyázunk, mert itt készül valami!”
Itt furcsán kattant a telefon, és Ilonka hiába próbálta újra és újra hívni a megyét, csak foglaltsági jelzést kapott.

Rossz emlékek

Tüskés Pista, se látott, se hallott kirohanva a pártirodából, az igazgatói iroda előtt megtorpant, belökve a párnázott ajtót, csak annyit mondott a titkárnőnek, Piroska! Elegem van az egészből, kilépek! A Pista -az Isten szerelmére- mi történt, kérdést már nem is érzékelte a becsukott ajtón keresztül.
Fellélegzett!  Végre megszabadult a gyomorszorító érzéstől, hogy ezeknek volt pofájuk Őt – a kulákgyereket - a pártjukba invitálni. Először nem értette, azt hitte csúfolódnak vele. Nem tudhatta, hogy a Központi Bizottság kiadta a pártszerveknek az utasítást, az „átnevelő program” keretében találjanak arra alkalmas fiatalokat az osztályidegenek közül, akiket sikerült - szüleik ellen fordítva - az eszme szolgálatába állítani, akik ezzel méltóvá váltak a párttagságra.
Pista csak arra emlékezett, hogy kitelepítették Őket a házukból, elvették a földjüket, és még hálásnak lehettek az új „tulajdonosnak” mert megengedte személyes holmijuk elvitelét. Az apja napszámosként dolgozott, egy másik megyében, ahol valami távoli rokonuk befogadta őket a nyári konyhájába, de a következő telet már nem érte meg, elvitte a keserűség.
Apja halálával, rá hárult a családfenntartó szerep, becsülettel dolgozott a Fűrész üzemben, a munkatársai maguk közül Őt választották csoportvezetőnek. Ekkor kezdődött a tapogatódzás a párt részéről, a vele egyidős Marótit – a szervezőtitkárt - küldték a nyakára, hogy meggyőzze. Sikertelen próbálkozásait követte a tetemrehívás a pártirodán, aminek a záróakkordját már ismerjük.
Tüskés a műhelyajtót nyitva döbbent rá, valahogy meg kell magyaráznia döntésének okait, az embereinek. Érezte nehéz feladat előtt áll, tisztában volt vele, ha kitálal egy darabig még a saját anyja se fogja tudni, mi lett a fiával. Volt már erre példa, amikor a tanítót nem látták két évig, mert a kocsmában elmesélt egy Rákosi viccet, és valamelyik jóakarója feljelentette.  Érdekes, egyesek hangoztatják, hogy az ÁVH, elvitte ezt is meg azt is, de arról nem esik szó, hogy a telefont valakinek fel kellett emelnie a környezetéből, hogy elvitesse! Visszazökkent a jelenbe, amikor meglátta beosztottai várakozó tekintetét, és megpróbálkozott a lehetetlennek tűnő feladat végrehajtásával.
Nem tudhatjátok, mert másik megyében történt, és én sem mondtam még eddig senkinek, bennünket kulákoknak nyilvánítottak, és kitelepítettek. Nem is értettem miért akarnak belőlem, párttagot csinálni. Most a pártirodán válaszút elé állítottak, és mivel nem vállaltam a tagságot, azt mondták nem lehetek a csoportvezetőtök. Higgyétek el nagyon sajnálom, de nem dönthettem másképp.
Az emberek egyszerre kezdtek el kiabálni, a szemetek, mit képzelnek, megyünk, és tüntetni fogunk!  Ne csináljatok bolondságot! Elég a saját bajom, ne akarjátok, hogy még lázítással is meggyanúsítsanak. Mindegyikőtöknek családja van, gondolkozzatok! Ha tudomásul veszitek a döntést, majd kineveznek valakit, és mehet a munka tovább, én meg megoldom majd a magam gondját ne aggódjatok.
A csoport még morgolódott egy ideig, majd mindenki ment a dolgát végezni, csak Pista maradt egyedül a nagy kérdéssel: Hogyan tovább?


Az apparátus dolgozni kezd

Másnap nyolc óra tájban Piroska elhaladva a pártiroda előtt, rémülten látta, hogy az ajtón záró szalag van –Rendőrségi- pecsétekkel ellátva. Ekkor jutott eszébe, hogy Kemenes nem jött ma reggel kávézni a szokott időben, a két adatot összevetve megértette, hogy a titkárral valami nincs rendben. Alig várta, hogy bejusson Dénes elvtárshoz az igazgatóhoz, akinél valami tárgyalás volt reggel óta, hogy beszámoljon sejtéseiről. Amikor végre elmentek az ismeretlen látogatók, maga Dénes kezdeményezte a beszélgetést titkárnőjével:
„Piroska! Nagyon kérem, a köztünk zajló beszélgetésből semmi sem szivároghat ki, mindnyájunknak baja lehet belőle! A tegnapi nap folyamán bejelentés érkezett a Megyei Pártbizottsághoz, arról hogy a vállalati pártirodánkat ismeretlen tettesek megrongálták. Ebben az ügyben rendelték be ma reggel raportra Kemenest, az elhárítás a helységet lezárta, oda a vizsgálat befejezéséig senki sem léphet be. Mielőtt elindult Kemenes, még fel tudott hívni telefonon, hogy az egész a Tüskés Pista miatt van, de többet nem mondott, mert odaért az érte küldött autó. Kérem, hívassa ide ezt a Tüskést!”
Piroska nem érdemtelenül volt - már 8 éve - Dénes titkárnője, úgy vágott az esze, mint a borotva, azonnal „kapcsolt” hogy itt valami disznóságot a Pista nyakába akarnak varrni! Nagyon kedvelte ezt a szorgalmas, tisztességtudó fiút, ezért „Azonnal intézkedem Dénes elvtárs” –al ment ki a szobából.
Az íróasztalához érve, leszólt a fűrészesekhez, de Tüskés nem jött be, már tudta mit kell tennie. Gyorsan papírt tett az írógépbe, és tegnapra dátumozva megírta Tüskés felmondását, egy nagy lélegzetet véve, alákanyarítva annak aláírását. A belső levelezést – szerencséjére - még nem vitték le az elosztóba, így az időrendnek megfelelő zsebbe tudta behelyezni az iratot, épp jókor, mert Feri bácsi már vitte is a személyzetire a megfelelő tasakot. Csak ekkor döbbent rá, hogy milyen súlyos következményekkel járhat, ha Pistát nem tudja értesíteni. A személyhívón felvillant a hívásjelző lámpa Dénes érdeklődött: Mi van a Tüskéssel? Mikor Piroska tájékoztatta, hogy ma nem jött be, Dénes utasította, hogy azonnal üljön autóba, keresse meg, és hozza ide minél hamarabb.
Ennél nagyobb örömöt, még igazgatói utasítás nem okozott beosztottnak, Piroska a vállalati kocsival elindult Pista lakásához.

Titkárok négyszemközt

Eközben a párbizottságon zajlott a vallatás addigra a Dénesnél járt két ismeretlen is odaért, úgy hogy a tisztességesnek épp nem nevezhető három az egy ellen felállás megvalósult. Kemenes valamilyen megérzés kapcsán, elmondta a valóságot a történtekről, mire az egyik ismeretlen letekerte a kezéről a kötést, ellenőrizte az üvegvágta seb meglétét, és egy „majd értesítjük az elvtársakat” -al eltávoztak.
A megyei és a vállalati főfunkcionárius négyszemközt maradt, megbeszélni további sorsuk várható alakulását.
  Nézd Roboz elvtárs, én már azt sem értem, hogy tudtad meg a történteket, azt meg végképp nem hogy mi a fenének kellett neked az elhárítást is belekeverni ebbe a szerencsétlen ügybe?
Gyere Kemenes elvtárs, menjünk ki az erkélyre, rá szeretnék gyújtani.
De hát Te sohasem dohányoztál!
Most rászoktam, na gyere!
Itt nyugodtan beszélhetünk, itt nincs füle a falnak! Nem én szóltam az elhárításnak, a megyei telefonvonalat állandóan lehallgatja az elhárítás, amikor felhívott az informátorom tőletek, Ők szakították meg a beszélgetést!
Ki az informátorod? Már engem is ellenőriztek? Úgy hiszem, nem adtam rá okot!
Ne heveskedj! Az informátoromat nem nevezhetem meg, ez pártérdek! Ezek ketten -akik itt voltak- más forrásra is hivatkoztak, ezek néha előbb tudnak meg valamit mint én!
Mi a fenének raktad a szemétkosárba Rosenfeld elvtárs összevérezett képét?
Ki az a Rosenfeld?
Még ezt se tudod? A főnök eredeti neve, -nem merte kimondani Rákosi nevét, hátha mégis hallják- de nem ez a lényeges, ezek ketten lezárták az irodádat, amíg nem tudjuk onnan kihozni a bűnjelet, egy percig sem biztos a pozíciónk mindkettőnket kizárhatnak a pártból, akkor meg éhen halunk! Úgy hogy Kemenes elvtárs találj ki valamit, mert különben nagy bajban leszünk. Annyit tudok ezektől, hogy az irodádba nem mentek be, csak lepecsételték talán máshonnan bejutva, tudnátok cselekedni. Azzal a Tüskéssel meg beszélj, hogy tartsa a száját, ha jót akar, és ha eltüntettétek a képet, hagyjátok csoportvezetőnek, akkor is ha nem lép be a pártba, látni fogják, hogy mi nem vagyunk erőszakosak. Na menjünk be, mert elfogyott a cigarettám, hazavitetlek, a kocsiban van egy táskában az új kép, legyél nyugodt a kerete is ugyan olyan mint a régi volt.
Kemenes csak ámult, mindenre számított de hogy a felettese fogja tisztára mosni, az álmában sem jutott eszébe. Roboz látta rajta a meglepődést, ezért Kemenes elvtárs tudod, a pártérdek szavakkal búcsúzott.
Kemenes megígérte, hogy mindent megpróbál, miközben arra gondolt, ezek szerint Roboz, maga a párt.
   

A pártérdek

Dénes, és Kemenes, már egy órája tárgyalt -zárt ajtók mögött- a pártérdek megoldásmódjairól, Dénes – hallva az informátor működéséről - még a telefont is kihúzta a csatlakozójából.  Az ablakon keresztül való bejutás egyetlen lehetőségében, viszonylag hamar megegyeztek, a kivitelezés azonban számtalan buktatóba ütközött. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az ablakot ehhez be kell törni, de az ablak az üzem udvarára nézett, és az emeleten volt, nagyon nehezen találtak megfelelő magyarázatot a miértre. Dénes néhány perces hallgatás után elővezette a teendőket.
„A munkaidő végeztével -16 órától- udvartakarítást rendelek el, az irodátok ablaka közelében van lerakva a hibás kompresszor egységünk, ami elszállításra vár. Takarításkor ezt nem lehet csak úgy arrébb tolni, ezt fogom felhasználni indokul, hogy a darus kocsival emeljék fel. A sofőrök már ilyenkor nincsenek benn, ezért én fogom vezetni a darut, és emelés közben be tudom törni az ablakotokat. A „baleset” miatt hazaküldöm a takarítókat, így módunk lesz bejutni az irodádba, mert a tűzoltó létráról át lehet lépni a párkányra. Azt a szerencsétlen képet meg elégetjük a kazánházban, amit meg hoztál, azt összetöröd ott ahol az üvegcserepek vannak, de ezt már lehetőleg ne vérezd össze.”
Kemenes, csodálattal hallgatta igazgatója tervét, és ennek hangot is adott, de Dénes leintette, a szerepem itt mellékes, de ha Roboz megbukik, nem csak te buksz vele, hanem én is, Ő támogatta a kinevezésemet.
Ami azonban lényeges, meg kell állapodnunk Tüskéssel, nehogy beleköpjön a levesbe, Piroskát, már elküldtem érte kocsival, minden pillanatban itt lehetnek, kettőnkre vár a meggyőzése.
Az nehéz ügy! A tegnapi viselkedése miatt fegyelmi eljárás lefolytatását javasoltam a pártbizottság részéről, nem tudom, hogy Maróti nem fogott e hozzá nélkülem.
Ezt a fegyelmi dolgot el kéne felejtenetek, csak elvadítjátok vele a Tüskést, nézz mindjárt utána hol tart az ügy, ha megindították, vond vissza
Jó! Mindjárt bemegyek az irodámba, és megnézem.
Ne vadíts már Kemenes! Hogy a büdös fenébe mész be, amikor egy órája azon agyalunk, hogy nem lehet azon az ajtón bemenni, mert le van pecsételve! Kezdesz az agyamra menni! Szedd össze magad, és lehetőleg ne csinálj, még több marhaságot.
Megváltásként hatott, amikor kopogás, és Piroska aggódó hangja hallatszott az ajtó felől, Igazgató elvtáras bent van?
Persze, hogy bent vagyok, mondta, de még mennyire benne vagyok gondolta.
Kizárva az ajtót tekintete, Tüskés Pista elszánt arckifejezésével találkozott.

Pista

Piroska, nagy munkában találta Pistát, a nyári konyha eresze alatt ült és szobrot faragott. Körülötte a temérdek faforgács arról árulkodott, hogy már hosszú ideje ül itt a munkájába temetkezve. Látogatója nem is sejtette, ilyen irányú tehetségét, de most megértette, a fiú a fa szerelmese a gyári ragaszkodását munkájához is ez tette számára érthetővé, Szívesen nézte volna még egy ideig az alkotás mozzanatait, de az idő sürgette, mesélni kezdett, az általa feltételezett ügyről, és a megtett lépéseiről.. Pista nem szólt közbe, figyelmesen végighallgatta.
Kedves Piroska! Nagyon köszönöm, amit értem tett, és tesz. A felmondást komolyan gondoltam, így majd arra hivatkozom, hogy felindultságomban elkapkodtam az aláírást. A munkatárasaimnak csak az mondtam el, hogy nem vállaltam a párttagságot, és ezért nem lehetek a csoportvezetőjük. Az irodarongálást, ami alatt nem tudom, mit értenek, ha megmutatják, és valóban az ajtócsapkodásom az okozója, akkor vállalom a következményeit, de ha rám akarnak kenni akár mit is, az ellen foggal-körömmel harcolni fogok. Pár perc türelmét kérem, meg kell mosakodnom, és át kell öltöznöm. Addig nézegesse a szobraimat, itt oldalt vannak a ház mellett.
Nagyon tetszettek a szobrok, főleg az egyik mellszobornál torpant meg, mintha ha a nő arca az övére hasonlítana. Lehetetlen, -kergette el a gondolatot- soha sem ült modellt senkinek. Úgy látszik, Piroska nem hallott még arról, hogy a kedves arc a művész fejében van?
Piroska kérem! Indulhatunk. Zökkentette ki Pista hangja gondolataiból.
Szótlanul tették meg az utat, a titkárságra érve, furcsállották, az igazgató bezárkózását, de Piroska kérdésére feltárult az ajtó. 
Pista állta Dénes szúrós tekintetét, majd halkan megkérdezte:
Mit akarnak tőlem, miért nem hagynak az embereimmel együtt nyugodtan dolgozni, miért akarnak pont belőlem párttagot, csinálni?
Nem esszük olyan forrón a kását, invitálta be Pistát Dénes. Ülj csak le Kemenes elvtárs mellé, és megbeszéljük ezt a dolgot. Piroska! Legyen szíves, főzzön nekünk egy kávét. Alig fejezte be a kérést, kinyílt az ajtó, és falfehér arccal belépett Ilonka a takarítónő. 

Ilonka

Ilonka, a munkából hazaérve, nem találta a helyét, sokáig gondolkozott a történteken, főleg a telefonbeszélgetés megszakadását nem értette. Eldöntötte, korábban megy be, és ismét megkísérli Robozt felhívni a pártiroda közvetlen vonalán. A pártgyűléseken eleget hallott az osztályellenség aknamunkájáról, meg az éberség szükségességéről –ahhoz,- hogy komolyan aggódjon, ha valami készül.
A portás meg is kérdezte: Hogy-hogy ilyen korán, Ilonka? Elmaradtam a takarítással tegnap, azt kell pótolnom, Feri bácsi! Kérem a kulcsokat! A pártirodába érve, többször is megpróbálta a hívást, -tudta, hogy Roboz, már hat órakor bent szokott lenni, mert ott hallgatja meg a híreket- sikertelenül, mindig foglalt jelzést kapott. Úgy döntött megvárja Kemenest, és tőle kér magyarázatot, az órára pillantva rájött, még legalább másfél óra szabadideje van, úgysem aludt eleget itt az alkalom, hogy bepótolja. Nyugodtan bezárhatja az ajtót belülről, a titkárnak van saját kulcsa, amikor majd kizárja, felébred, és a meglepetés előnyével kérdezősködhet az ügyről. Az elképzelést tett követte, összetolva két karosszéket –hála Gróf Konkorday apósának- szép csendben elaludt. Nem vette észre, hogy az elhárítás, a zárt ajtót lepecsételte, mert a portán nem volt a kulcs, a takarítónőt meg sehol sem látták. Amikor 10 óra tájban felriadt, és  Kemenes még nem jött, nyugodt lelkiismerettel belülről kizárta az ajtót, és kilépett a folyósóra. Kolléganője épp akkor ért oda,
Hol voltál Ilonka? Reggel óta keresnek a pártiroda kulcsa miatt és sehol sem találtak.
Hol lettem volna? Itt takarítottam az irodát, már reggel 6 óta!
Nem vetted észre, hogy az ajtó le van pecsételve?
Ilonka akkor fordult vissza az ajtóhoz, és elsápadt a látványtól. Amikor kijött nem tűnt fel a szétszakadó papírszalag, mert a fűrészeseknél épp ment a gatter, aminek nagyon erős a hangja.
Hirtelen mozdulattal bezárta az ajtót, majd a kolléganőjéhez fordult: Nagyon kérlek Juci, te nem láttál semmit, majd én elintézem! Határozott léptekkel elindult az igazgatói iroda felé.

Elvi döntések

Ilonka rémtörténetét végighallgatva –félelmében, még a Robozzal való telefonbeszélgetését is megemlítette- elsőként Dénes tért magához, és egy határozott mozdulattal a tárgyalóasztalra mutatva, egy rövid, Leülni! utasítást adott. Bizonyos értelemben megkönnyebbült, mert a pártirodába való bejutás megoldódott, de –tudta- az egész cirkuszt nem lehet Ilonka nyakába varrni. Kellett hozzá, vagy öt perc –és Piroska kávéja- hogy elhatározásra jusson.
Elvtársak! Nagy baj szakadt ránk, ezért mindenkinek önös érdeke, hogy megállapodjunk, melyikünk mit mond, mert ellenkező esetben az elhárítás meghurcolhat bennünket. Először is, Kemenes elvtárs érdeklődj utána indítottak e fegyelmit Tüskés ellen!
- Az nem lehet –vágott közbe Pista- én még tegnap felmondtam!
- Hol van az a felmondás? Én miért nem láttam?
- Piroska, kérem! Azonnal szerezze vissza, ha szerencsénk van, még nem iktatták.
Pistát meglepte ez a nagy egyetértés, mesélték, italozás közben, az övéi között Kemenes nagyképű törtetőnek nevezte Dénest, aki viszont a párttitkára szellemi képességeit vonta kétségbe, saját baráti körben. Ezek tényleg nagy bajban lehetnek, ha ekkora az összetartás. Kemenes, meg többször is kedves Pistának szólította, amikor elkezdte magyarázni, a bizonyítványát, hogy félreértés, a megyénél hozzájárultak, maradhatsz csoportvezető, és nem kell belépned, meg butaság a felmondás, az emberek téged akarnak. Tegnap óta először mosolyodott el, látva a hízelgő igyekezetet Dénes részéről is, elhatározásának megváltoztatására.
Amikor Kemenes a fegyelmi, Dénes a felmondás miatt kimentek a tárgyalóból, és magukra maradtak, Ilonka szólalt meg elsőnek.
Nézze Pista! Én nem akartam ekkora bajt zúdítani a maga nyakába, de értse meg  a rémületemet, azt hittem valami vérszerződéses összeesküvés készül ellenünk. Az ügy odáig fajult, hogy biztos engem fognak beáldozni, a záró szalagok letépése miatt, mert senki sem fogja elhinni, hogy belülről jöttem ki, és nem láthattam azokat. Kérem, ne haragudjon, én nem fogok sehol sem magára hivatkozni.
A megszólítás pillanatában, valami émelyítő érzése támadt, eddig ez a nő keresztülnézett rajta, látszott rajta a megvetés az osztályidegen fia iránt, most meg itt esdekel, hogy ne haragudjak.
Nem haragszom, magára Ilonka, de a tényeken nem tudok változtatni, ami nekem róható fel, azért vállalom a felelőséget, a többiért  nem.
Pista fiam! Szólalt meg a belépő Dénes, te csak ne vállalj semmiért sem felelőséget, arra itt vagyunk mi a párt, és a vállat vezetősége. A felmondásodat eltéptem, a fegyelmidet el sem kezdték, hidd el én is bevágtam volna azt az ajtót, abban a pillanatban. Menj le a csoportodhoz, és dolgozzatok nyugodtan, a többit mi elrendezzük!
De Igazgató… Ne ellenkezzél, az embereiddel babrálsz ki, ha makacskodsz!
Pista megadóan bólintott, győzött benne a munkája iránti elhivatottság, és nem akart Piroskának sem kellemetlenséget okozni, az okirat hamisítás miatt.
Ilonka! Menjen át Kemeneshez egyeztetni, majd később én is átmegyek.

Elrendezték

Dénes érkezésével – a gyárudvaron beszélgetett Robozzal vagy öt percig- gyorsan peregtek az események.
Ilonkát írásbeli megrovásban részesítjük, a munkahelyen történt engedély nélküli tartózkodásáért. Az ominózus bajkeverőt -a fényképet- az új példánnyal helyettesítjük.
Leselejtezünk –a megye kérésére- két koloniál szekrénysort, és -szokás szerint- hulladék fa áron a megyének számlázva küldjük, a nálunk járt két ismeretlen elvtárs címére. Köszönöm az elvtársak közreműködését a párt érdekeinek a megvédésében.
Megelégedéssel dőltek hátra mindhárman a karosszékeikben, amelyek furcsa recsegő hangot adtak, valószínűleg Gróf Konkorday apósának a szelleme kísértett.
Hiába minden, a szellemek néha, még hatvan év után is kísértenek, Robozé, Kemenesé, Ilonkáé, Dénesé…
Pártérdekből?

Vége.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Macska   (#26343)

2012. december 14. 18:19

Jól sikerült az ötvözet. Nem lóg ki a lóláb. :-)

Válasz Bányai János hozzászólására (#26342).

 


2. Bányai János   (#26342)

2012. december 14. 08:57

Kedves Macska! Köszönöm! A neveket változtattam meg, a történetet több - általam ismert - esetből ötvöztem.

Válasz Macska hozzászólására (#26338).

 


3. Macska   (#26338)

2012. december 13. 23:00

Kedves János! Így van. A tipikus szellemiség kísért, méghozzá mindenféle érdekből. Ugyanez zajlik ma pepitában, a vállalatok világában. Gondoltam is, hogy egyszer megírom az egyik ilyen sztorit. Nos, erről ezennel elkéstem, de cseppet sem bánom. Egy ilyen olvasmányélményért megéri lemaradni. Csak azt árulja el kérem, mennyi ebből a történetből a fantázia, és mennyi a valóság! Üdvözlöm: Macska