Utolsó csók
Dátum: 2012. április 02. 19:24Műfaj: VersCimkék: neked is, érezd, olvasd |  |
Utolsó csók
Nem tudod mi felé haladsz,
és hogy nyekken rajtad a vég.
Nem gondolod hogy virágzik az ág
és hogy hervad a levél.
Nem tudod, a zümmögő szorgoska
hogy feszül íjként míg szövi a pók,
nem tudod milyen az utolsó csók.
Nem tudod milyen az utolsó csók!
Az utolsó pillantás sem tudod milyen,
villanás az érintés,… s az utolsó gyötrelem.
Azt sem tudod, belőled indult-e a szivárvány?
Meddig ér földhöz az ég, s a nefelejcs miért kék?
Nem tudsz semmit, és nem is tudhatod,
mert zökkenő gondolatod nekem adod,
nem tudod milyen az utolsó csók.
Nem tudod milyen az utolsó csók!
Mennyit adtál az első csókkal
hogy tágult a mindenség, és zsongás a fejben...
ami betakart, s az utolsóval hogy szűkült a tér.
Nem tudhatod hogy nyílt meg szemed mikor ajkad a számhoz ért,
mennyit adtál és vettél vissza utolsónak szánt csókodért.
Hol van első csókunk?...emlékezem.
Én tudom milyen volt és tudom izgultam érte,
elzsibbadt mindenem. Fél éjjel voltam ébren s Te velem…
Vártam a holnapot nagy színes gömbbel,
utolsót kaptam, sovány hold volt az égen éjjel.
Nem tudod és én sem hol szürkült meg a remény,
csak csók volt, és a sarlós hold adta fény.
Hol van a végtelen mindenség? A szárnyalás,
szikrázó érintés, oly kedves pillantás?
Hol vannak az apró mozdulatok amikbe feledkeztem?
Utolsó csókodban adtad mindened, s én mindenem.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
