Valami megváltozott
Dátum: 2011. november 12. 19:42Műfaj: EgyébCimkék: változás, csalódás |  |
Kamillát elvakította a szerelem. nem látott, nem hallott, gondolkodni sem tudott. nem is akart. Tetszett neki, hogy megkapta a férfit, akiről azt hitte, elérhetetlen...
Kamillát elvakította a szerelem. Nem látott, nem hallott, gondolkodni sem tudott. Nem is akart. Tetszett neki, hogy megkapta a férfit, akiről azt hitte, elérhetetlen.
Vakon követte szerelme minden kívánságát.
Tudta, hogy Péter kicsapongó életet él, mégis belement ebbe a kapcsolatba. Nem számított, hogy nem ő az egyetlen nő a férfi életében. Ezt is elfogadta, mert imádta Pétert.
Kamilla egy személyben volt barát, és szerető. Boldogsággal töltötte el, hogy szerelme bizalmába fogadta, még ha néha fájt is neki, amit megtudott.
Péter minden örömét, bánatát megosztotta a nővel, mint barátjával.
Ha bajban volt, Kamilla mellette állt. Vigasztalta, próbált lelket önteni belé. A barát meghallgatta, a szerető szenvedett. Így ment hónapokon keresztül.
Nem telt el nap, hogy ne beszéltek volna. Egy ideig szinte naponta találkoztak. Pár órát együtt töltöttek. Jól érezték magukat. Kamilla úgy érezte, ő az egyetlen nő a férfi életében.
A nő nagy csatákat vívott családjával Péter miatt. Ellenezték ezt a kapcsolatot. Végül ő nyert. Hagyták, hogy azt tegye, amit szeretne. Boldog volt. Legalábbis úgy gondolta. Azt hitte, ez az, amire vágyott.
Egy idő után már ritkábban találkoztak, a férfi elfoglaltsága miatt. A telefonbeszélgetések azért megmaradtak.
Kamillának nagyon kezdett hiányozni a férfi közelsége. Hiába beszéltek órákon keresztül, érezte, valami megváltozott. Kétségek gyötörték. Nem tudta, mit tegyen. Néha úgy érezte, szeretne kilépni ebből a kapcsolatból. Ettől ő többet érdemel. Az egész élete megpróbáltatásokkal teli volt. Nem így kellene élnie. Tipródott. Folytassa a kapcsolatot, vagy kilépjen? Mindig ugyanarra a döntésre jutott. Maradt. Nem tudta megmagyarázni miért. Mi az, ami ilyen szorosan köti a férfihoz? Talán az, hogy ő volt, aki kirántotta őt a mély depresszióból, amiben az utóbbi időben szenvedett.
Mióta Péterrel volt, visszakapta önbizalmát, újra nőnek érezte magát. Kisimult az arca, nőiesebb lett. Szinte megfiatalodott. Ezt a környezete is észre vette. Csak azt nem látta senki, hogy szenved belülről. Jól álcázta az érzéseit, mint mindig.
Történt, hogy a férfit elszólította a kötelesség. Pár napig nem találkoztak.
Kamilla nagyon várta, Péter mikor tud rá időt szakítani.
Végre megcsörrent a telefon.
- Akkor találkozunk a szokott helyen, és időben. - szólt Péter.
Találkoztak.
Kamilla valami furcsát érzett. Valami megváltozott az utolsó találkozás óta.
Nem ő, a férfi lett más.
Valahogy hiányoztak az apró, finom érintések.
Péter kicsit idegesnek tűnt. Mintha mondani akart volna valamit, de nem tette. Talán nem akarta megbántani a nőt.
Pár órát beszélgettek a szokott helyükön, azután megittak egy kávét egy kis borozóban.
Kamilla szomorúan nyugtázta magában, hogy a férfi nem ugyanaz, mint volt. Fájt neki, de nem szólt.
Péter elkísérte egy darabon.
Álltak egymással szemben. A férfi két puszit nyomott Kamilla arcára. Azután még egyet a szájára. Talán megszokásból.
- Ne hívj légyszíves, majd én kereslek. - szólt Péter.
Kamilla nem értette miért, de nem kérdezett vissza.
- Nem foglak. Tudod, hogy nem. - válaszolta elcsukló hangon.
Elváltak.
- Örültem, hogy láttalak. - szólt a nő után Péter. Talán csak megszokásból.
- Én is örültem neked. - válaszolta Kamilla. Őszintén.
A férfi eltűnt a forgatagban. A nő nézett utána. Talán utoljára látta. Jól belevéste emlékezetébe a képet. Nem fogja elfelejteni.
Kamilla hazament.
Késő éjszakáig várta a megszokott hívást. A telefon néma maradt. Könnyeivel küszködött egész éjjel. Titkon remélte, még sincs vége.
Hosszú volt az éjszaka. A telefonon talán soha többet nem szólal meg a megszokott dallam.
Azért bízik benne, hogy nem az, amire gondol. Nem lehet, hogy más lépett a helyébe.
Ha mégis, elfogadja, mint mindent egész életében.
Szereti Pétert, és azt akarja, a férfi boldog legyen, akár mással is.
Nem baj, ha az ő szíve megszakad, csak szerelmének legyen jó. Az ő boldogsága mindennél fontosabb. Még saját magánál is.
folyt. köv....
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Jones Brigitta (#24979) | 2011. november 28. 18:53 |
Nincs bennem egy csöpp ellenszenv sem az irányodban. Nem tehetsz arról, hogy a neved az ami. A keresztneved az, ami örök életemre egy szálka pontosabban egy egész nagy, hatalmas dorong marad a szívemben. Ez teljesen független a személyedtől. | |
| |
2. Hulló Csilla(g) (#24977) | 2011. november 28. 12:08 |
Az itteni megnyilvánulásod után tettem meg, amit nem tudok miért volt, csak sejtésem van, de már nem is fontos. Bár szeretném, ha az ellenszenv megszűnne. Köszönöm! | |
| |
3. Jones Brigitta (#24971) | 2011. november 27. 19:49 |
Valóban elég barátságtalanul eltiltottál a hozzádszólásomtól anno. Jelen sorozatod viszont végigolvastam és elvonatkoztattam a személyedtől az írásod miatt. | |
| |
4. Hulló Csilla(g) (#24963) | 2011. november 25. 22:56 |
Kedves Brigitta! Meglepett, hogy hozzám szóltál, de jól esik. Köszönöm a hozzászólásodat! ..egy baj van az élettel, a történésekkel..hogy mindig csak utólag jövünk rá, hogy hol rontottuk el. És talán nem is tanulunk belőle, könnyen beleesünk ugyanabba a csapdába...vagy szerepkörbe! Örülök, hogy életben maradtál...! Köszönöm, hogy olvastál! Csilla | |
| |
5. Hulló Csilla(g) (#24962) | 2011. november 25. 22:52 |
Kedves Manóci! Köszönöm a jó tanácsokat! ... hogy a szádból vettem ki a szót? Hm! Nem egyedi ez a történet....sok ilyen van. Köszönöm, hogy olvastál! Csilla | |
Válasz hozzászólására (#24929). |
|
6. Jones Brigitta (#24939) | 2011. november 21. 19:49 |
Sajnos minden boldogságos dolog káros az egészségre. Ha meg bele sem kóstolunk, akkor kárnak éltünk. :) Viccet félre téve: Csak az tudja, h mi a szerelem, aki kész érte akár meghalni is. Én magam is el akartam magam emészteni hasonló okokból, tudom hát, h milyen érzés az, amit leírtál, de most már azt is tudom, hogy méltatlan lett volna a szerelmem tárgya arra, h az életemet feláldozzam miatta, mert vannak vele ellentétben olyanok, akiknek szüksége van rám és FONTOS vagyok számukra. EZ AZ ÉRTÉK, amiért érdemes élni. És szégyellem, hogy voltam olyan buta liba, h egy férfi miatt ki akartam végezni magamat. Sajnálom, hogy a történet csak odáig jut el, hogy a főszereplő nő világfájdalmát akarja bemutatni. "Több kell, az értelem" | |
| |
7. Hulló Csilla(g) (#24897) | 2011. november 15. 22:11 |
Köszönöm, hogy olvastál! :-)) | |
Válasz epipapi hozzászólására (#24887). |
|
8. epipapi (#24887) | 2011. november 15. 14:31 |
Jó! | |
| |
