Vándor
Dátum: 2018. március 17. 06:09Műfaj: NovellaCimkék: szerelem, vándor, édes-szomorú, vár, kapu, baldachin |  |
szösszenet a vágyakról lányokról szerelemről régi írásomat írtam újra folytatva a történetet ami egyszer elkezdődött, ma sem ért véget valószínű, hogy találkozhattok még a vándorral
Vándor
Szép lányok ülnek mellém pedig bukásomon kesergek.
Rózsaillattal belém fordulnak, de remegek az újra elkezdett kudarctól egy olyan fényes arcról, ami egyszer felizzik, elém teszi vágyait. Elmém el is hiszi és lovagként várúrnő hangról álmodok, de várjatok ezek csak ajtók, tárhatok rajtuk, utat engedhetek. Félek attól, hogy elengednek s táncolhatok ismét a ködben úszó kis rét közepén. Egy vándor vagyok ki válaszúthoz érkezett. Magány, ostoba karmától mindent összevérzett piros köntösben ködben fürödve úszok a Holt-tengeren. Új öltönybe bújik, mert áll mögötte egy hányatott sors, egy édes-szomorú út, melyet keserít a bors, mi hosszabbítja a bosszút, de egyszer elfújja a háborút.
Ma már kételytengerben egy várúrnő falán mászik a vándor, folyton leesve, lábát törve igyekszik átugrani a falat. Néha sikerül két vagy háromhavonta egyszer. Akkor beengedik meleg szeretettel várják a baldachinos ágyba, akkor boldog és ő is szeret. Elfeled minden bánatot mely a lelkében rezeg. Sírhalmok mögött a rózsakertben találkoznak majd újra ezt kérte tőle a kedves. Mámoros csókok között kimondják, hogy a lélekbe mártott hamumorzsák a szívükben megnyugszanak. Aztán ismét közöny és állnak a várfalak. "Nyíljatok kapuk" engedjétek be a vándort, hogy a kínzó magányról tovább csak álmodjon és kedvesével gyűrűvel kezén lovag lehessen ismét.
Új nap jő, szállnak a csillagok, vágyaktól remegő kezedről a vándor álmodott.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
