Vannak még csodák...
Dátum: 2013. április 19. 16:25Műfaj: VersCimkék: csoda |  |
Adok egy lehetőséget a véltlennek,
szálra fűzöm az életben, amit lehet,
szimpla csodában bízok, hogy elvisz,
fáklya lángjából, magához hív.
Berzenkedek alkonyult ábrándra,
másnapra beteljesült az árok partjára,
ott termett a kívánalom terméke,
meglepett a kora szellő álmatlan eszmélye.
Magammal hoztam a bút, ami hátráltat,
bennem marad a tüske, ami visszafog,
új utat és éberséget, a magasból lehoz,
rak rá karimát és éket, vibráló színt és vérmet.
Azt hiszem belecsöppentem abba,
amit már réges rég akartam,
és most hozom valóra, kilógó tabura,
amit élek és ahogyan kérek, eleget.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
