Vár

Szerző: Üsth JuttaDátum: 2013. november 10. 17:31

Vár, mint tücsök az éjre,

Ki ciripelve vezet el

Titkos vágyainak mélységébe.

Vár, mint virág a méhre,

Ki táncából tér ki

Porozva az ő életére.

Vár, mint tölgy a fényre,

Kinek koronája zöldbe

Borulva lengedezhet az égben.

Vár, mint Hold a sötétségre,

Ki buja fényt ad

Minden élet szemébe.

Vár, egyre csak vár.

De mire?

Lelkemben tiéd vagyok már.

Vár, vár és vár.

Az idő megőrit már.

De várok én is arra, amire ő vár.

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Lendvai Sándor (#29168)	2014. január 16. 22:36
az 5. vers nagyon megindított... az ember csak vár.. de vajon meg is látja azt amire vár? vagy már megérkezett, de nem látja, mert csak a várásra koncentrál. viszont jobbat nem tehetünk, mint várunk mi is huh szép vers :D