Végtelen történet...
Dátum: 2013. augusztus 24. 09:37Műfaj: NovellaCimkék: epizódok, család, élet |  |
Egy ideig a rendező hagyja beleképzelni a nézőt a szereplők helyzetébe, vagy a múltjába kapaszkodva a jelenébe… Az érzelmei a történet hatása alá kerülnek, sírhat, vagy éppen nevethet, attól függően, hogy a képkockák a saját életére milyen mély benyomást gyakorolnak,
... mennyire vetítődik ki az a saját életére, a személyek mennyire szimpatikusak számára, avagy nem azok…Valóságosnak tűnnek e a látottak, vagy épp ellenkezőleg… (Miért ne lehetne egy ilyen történet valóságos? Hiszen ő (a szereplő) is hasonlóan élte meg a magáét, mint a néző (én)… Mitől lenne az rosszabb, mint maga az élet, avagy jobb?
A rendező először hagyja a nézőt megkönnyebbülni. Az eredmény fenomenális, (lám neki mégis sikerülhet az, ami nekem, a nézőnek nem jött össze annak idején, csak hozzáállás kérdése volt az egész, amit a néző (én magam) akkor még fel sem tudtam fogni, neki (a főszereplőnek) mégis sikerült – gondolom én…)… Hasonló szituációban tudta, vagy nem, a látottak, hallottak ezt támasztották alá… Egy ideig…
Az egész jelenet érthetővé és világossá vált előttem, hogy másként is lehetett volna döntenem akkor régen…Beleélem magam az egész történetbe… Aztán hirtelen, egyetlen csavarintással az egésznek más értelmet ad a rendező…
Na ne már! Ez nekem sok… Ennek így nincs semmi értelme! Ennek itt és most nem így kellett volna végződnie!... Folyt.köv.
*
Hát ki vagyok én, akit csak úgy pillanatról, pillanatra ki lehet fordítani önmagából, manipulálni lehet? Igaz… nem kötelező néznem egy ilyen tv műsort, de mégis odaszögez a képernyő elé, hátha ebből a helyzetből másként is ki lehet jönni… Aztán rádöbbenek valóságos élet elleni merénylet ez az egész, hiszen ilyen nincs, amit ez a rendező művel!?..., Hiszen se vége se hossza nincs ennek a sorozatnak?!… Vagyis készüljek fel arra, hogy ez egy végtelen történet lesz… ilyen-olyan fordulatokkal, amire az életben nem is lehet felkészülni…, megoldani meg főleg, élni pedig szinte lehetetlen.
Megállapítom, hogy ennek a rendezőnek nincs is szíve! Bár csodálatos szereplőket választott a sorozatra, mert ez a család, akiken keresztül bemutatja, egyik napról a másikra kerültek ők ebbe a helyzetbe… Külön-külön, mindegyikük a szívem csücske lett idővel, szimpatikusak, de együtt akár képesek voltak indulatokat is kiváltani bennem rossz döntéseik alapján, de ennek nem ők voltak az okozói…, hanem valaki más, aki mint valami bábukat mozgatta őket a végtelenségig…
Ettől kezdve mögé láttam ennek az egésznek... A rendezőt hibáztattam. Nem ők (a szereplők) a mozgatói a szálaknak (rájuk nem is haragudhattam ettől kezdve, tehát a szimpátia megmaradt irányukban) éspedig azért, mert nem úgy történt semmi, ahogy az élet mutatja, bizonyítja, a néző látja, vagy akár én is tudom az ilyen események, ami az életben természetes lehetne, de attól teljesen elrugaszkodott... Nem… Ők, a szereplők nem hibásak. A rendező az, aki lehetetlenné és egyben végtelenné tesz egy ilyen sorozatot (családregényt)... Ami nekem már, aki átéltem, megéltem hasonlót, és gondolom sokan, nem tetszhet egy ilyen végtelen történet. Maga a cselekmény nem tudom hogyan végződhetett volna, nem írhatom át, mert az is egyfajta elképzelés, manipuláció lenne, hiteltelenné tenné az egészet, már nem is érdekel. Amit viszont tudok, ez a történet is a valóságtól csak egy teljesen elrugaszkodott, egyedül a rendező jóvoltából íródott… Értelmetlenné tenné az egészet, ha csak egy emberre hagyatkoznánk…Ennek a családnak az élete hogy hogyan is alakult a továbbiakban, szinte mellékes, azt csak a jó ég tudja ugyanis, hogy a mindenség, az univerzum, a gondolat, a képzelet mit hoz magával…
Így lesz egy történet, egy írás végtelenül értelmetlen és unalmas, egy család élete befejezetlen marad, melyet már csak a jövőre bízhatnék és gondolom sokan mások is, hogy a döntéseiket talán egyedül a józan ész hozza meg… „A végső akarat” pedig egyedül az anyában fog érvényesülni… Mégis kimondtam...
*
“Minden nőnek jogában áll kiválasztani gyermekei anyját.”
Lale, kétgyermekes anyuka és boldog feleség. Amikor megtudja, hogy agydaganata van, nem akar szenvedést okozni családjának is, ezért elhagyja őket. Azonban nem szeretné, ha gyermekei anya nélkül nőnének fel, ezért kiválasztja utódját. Férje szerelembe esik ismét, nem is sejtve, hogy új kedvesét Lale szemelte ki. Szívbemarkoló, fordulatokban gazdag török filmsorozat..."
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28102) | 2013. szeptember 18. 13:52 |
... Most képzeld?! Ez még mindig tart. Ráadásul életszerű is... Lassan rájövök, a rendező sem tudta, hogyan fejezze be, mint ahogy az életben sem egyszerű pontot tenni valaminek a végére... | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#27862). |
|
2. Pyrrhusz (#27862) | 2013. augusztus 30. 11:44 |
Már, hogyne néznék sorozatokat. Egy hét alatt megnéztem hat évadnyi Califorgiát.(Hank Moody forever). Már ott is véget nem érő esemény volt a főhős és álmai asszonya se veled, se nélküled típusú viszonya, amely gondolom folytatódik majd a hetedik évben is. A különbség az, hogy ez még nem súrolta az életszerűség határát. | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27861). |
|
3. Zseva (#27861) | 2013. augusztus 30. 10:14 |
... Persze, hogy nem érted, hogyan is érthetnéd, mert te ilyen sorozatokat nem nézel. Különben tudnád, hogy Lale, az asszony, aki elhagyta ugyan a családját, a gyerekeit, a férjét, mert nem akarta, hogy a "betegsége" rájuk rossz hatással legyen... a legrosszabb, amit tehetett..., most már tudja, vagy legalábbis sejti, de a rendező nem hagyja, hogy megoldást találjon... Az élet nem ilyen. Így vagy úgy, de vége lehetne ennek a végtelen történetnek, ha hagynák... :-) | |
| |
4. Zseva (#27839) | 2013. augusztus 28. 07:28 |
... pedig megfogadtam még az Izauránál, hogy én aztán soha. Láttam, hogy édesanyámat mennyire leköti, ahogy mondod szinte állandóan és egymás után... és lám a "Végső akarat" nem az enyém volt... Hát érted ezt? :-) | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#27830). |
|
5. Zseva (#27832) | 2013. augusztus 27. 20:05 |
Ezek szerint ki tudtam fejezni mennyire végtelen lehetne egy történet..., ha hagynám. Magamban már eldöntöttem mi lesz a vége. Lásd megkíméltelek, és nem írom le... én itt asszem befejeztem, bár sose higgy a szemednek elsőre, mert ennek a családregénynek a rendező jóvoltából sosem lesz vége... :-) | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#27830). |
|
6. Pyrrhusz (#27830) | 2013. augusztus 27. 18:26 |
Már azt hittem tényleg végtelen történetet írtál, be is készültem három kilónyi hasábkrumplival a monitor elé, de aztán nem... Ezekben a sorozatokban először mindenki-mindenkivel, és mindenki ellen, aztán visszavágó, izguljon csak a kisnyugdíjas éveken keresztül. | |
| |
